Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)
tat, de már természetes, tájképi kertté alakították át. A számozott, kisebb egységekre felosztott kertben több, mint 60-ra tehető a fafajok száma. A kertben szabadtéri színház, valamint emlékoszlop állt. A fa- és cserjeszint is megkülönböztethető, a fák többsége lombhullató volt, csak kevés a tűlevelű, fenyőféle. A kertet kétsoros cserjekerítéssel határolták. A kert rövidebb oldalán patak csordogált, ez is egyféle védelmet jelentett. A díszfákat, cserjéket a 18. század végén Bécsből hozatták, Johann K. ROSENTHAL kertészetéből. Egy fennmaradt jegyzék szerint az alábbi fafajokat árulták a bécsi kertészetben, amelyekre a Festetics-uradalom is igényi tartott: 104 A fentebbi növényjegyzék jól mutatja, hogy az uradalmi kertészek milyen sokféle faj és fajta, valamint változat között választhattak, amikor a megrendelőiknek a megfelelő díszfákat, cserjéket ajánlották. A korebeli névírási szokások mellett a pontos fajüsta a megbízható rendeléseket biztosította. A mai dísznövényjegyzékek alig-alig tartalmaznak több fajt, esetleg az azóta kinemesített különböző díszváltozatok száma lehet nagyobb. Festetics György 1792-től már angolparkot 105 építtetett, aminek területét ingatlancserével, vásárlással növelt meg. Virágágyat csak a bejáratok előtt lehetett az angolkertben elhelyezni. Az örökzöld bokrokat, a hosszan virágzó cserjéket és a színes termésű növényeket kedvelték ezekben a kertekben. Szívesen ültették a termésükkel a madarak eleségét szolgáló sűrű félcserjéket is, mert a kedvelt madárcsicsergés a természetes tájképi kert nélkülözhetetlen része volt. A sétálónak is kedves madárdal, szintén elmerengésre, elgondolkodásra serkentette a látogatót. A kertben a térfal a bokrok, cserjék és a fák együtteséből rajzolódott ki. A Festetics-kastély díszkertje a lakóudvartól szélesebb út mentén volt megközelíthető. Az eredetileg barokk kertben 1768-ban 2639 alacsony törzsű és 2165 magas törzsű fa ültetését tervezték. A főutat 202 db, két-két sorban ültetett hársfával szegélyezték. A későbbi angolkertben már a térszerkezet egyszerűbb volt, ami részben azt jelentette, hogy az új útvezetés révén a korábbi utak sérülhettek a kert egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és tájképivé vált. 106 A tó mellől ma is jól látszik a kert legöregebb fája, a majd 400 éves kocsányos vagy mocsári tölgy (Quercus robur L.). A híd déli végénél a kocsányos tölgy jegenyeváltozata, a híd másik végénél pedig egy japán akác (Sophora japonica L.) áll, amely mellett babérmeggy örökzöld bokra zöldell. A kertben kínai páfrányfenyő (Ginko biloba L.) szintén majdnem kétszáz éves példánya áll, amelyet még KITAIBEL Pál botanikus segítségével szerzett be Festetics György. A könyvtár délkeleti sarkán áll az a kínai páfrányfenyő, amelyre Festetics György oly büszke volt, hogy a még a névjegyére is rárajzoltatta. Fia, Festetics László hozatta Keszthelyre azt a három fekete diófát (Juglans nigra L), amelyeket a könyvtári szárny mögött ültetett el. NAGYVÁTHY és PETHE - mint a korszak legjelentősebb szakírói, akik egyben a Festetics uradalomban teljesítettek szolgálatot - természetesen nem ismerhették és nem is hivatkoztak tételesen a fentebbi dísznövényfajokra. Ez az uradalmi kertészek feladata volt. Azonban olyan növényeknél, mint pl. a napraforgó, NAGYVÁTHY már hangsúlyozta: „...Magjáért meg-érdemli, hog)> ne tsak Kerti-virágnak, s tzifraságnak tartsuk..." W1 A dísznövényekkel való foglalatosságot két célban határozta meg: szebbnél szebb különböző színű virágjaik legyenek, és a növények szépen virítsanak. NAGYVÁTHY a többi mezőgazdasági-kertészeti témakörhöz viszonyítva alig írt valamit a dísznövényekről, a kerti virágokról. Röviden hivatkozott arra: ,A ki a Virágokról többet akar olvasni, szerezze-meg Hills Abhandlung von dem Ursprungproliferen-
