Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

VAJKAI ZSÓFIA: Egy alföldi tanyamúzeum gondjai az ezredfordulón. Lajosmizse. Dr. Für Lajos 70. születésnapja köszöntésére

tartott túl sokaig. Eltűnt a gyapot a szintén kötelező dohánnyal együtt. Viszont az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején nagyszabású gyümölcstermesztési program kezdődött. Az akkoriban megalakult ÁFÉSZ jó áron átvette az exportra szánt kajszi- és a sárgabarackot. A pándi v. üvegmeggyet, a cigánymeggyet és az almát pedig a kecskeméti konzervgyár vette át. A hatvanas években a kertészszakcsoport Érdről hozott és ingyen adott a vállalkozóknak jó termő meggyfacsemetéket (érdi nagygyümölcsű, érdi bőtermő, újfehértói fürtös). A helyiek ezt „csonthéjas program"-ként emlegetik. A termelőszövetkezetekben és a háztáji gazdaságokban is nagyarányú gyümölcstermesztés bontakozott ki. Az értékesítés szerződésben kikötött feltételek szerint történt. Ma az öregek jóformán visszatértek az önellátásra. Ugyanazokat termelik, amivel mindig is foglalkoztak, csak sokkal kisebb mennyiségben. Arra törekednek, hogy az élelmezésük kikerüljön a gazdaságból, nyugdíjukat pedig az egyéb kifizetnivalókra szánják. 3. A tanyamúzeum fenntartásával kapcsolatos gondok A tanyamúzeum megnyitásakor nagy népszerűségnek örvendett. A látogatók zöme a környékbeliekből, kecskemétiekből tevődött össze, de nagyon sokan betértek az 5-ös főúton közlekedők közül is. Ilyen szempontból a főúthoz való közelsége nagyon nagy előnyt jelentett. Az általános iskolások tanévenként egyszer vagy kétszer megnézték a múzeumot, a teremőrök elmondása szerint szerettek ott lenni. A tanya mögötti nagy réten, a hajdani legelőn mód volt arra, hogy játszanak, uzsonnázzanak a kiálh'tásnézés után. Az első teljes nyitvatartási évben (1979) 15.177, 1980-ban 15.367 látogatónk volt. Időközben felépült a 2 tanya közötti italméréses fabódé helyén a Tanyacsárda, amelynek vendégei gyakran elmentek a múzeumba is. De az érdeklődés lassan alábbhagyott, és a későbbiekben a szervezett IBUSZ-csoportokra számíthattunk csak. Még így is 1988-ban 6229,1989-ban - a jó szervezésnek köszönhetően - 8218 látogató volt. Az említett csoportok a Tanyacsárdában ebédeltek és ezután került sor a múzeumlátogatásra. Nem volt problémamentes ez a fajta együttműködés, mert a csoportokkal sokszor besodródtak mások is, akik nem vettek jegyet, és utólag leheteüen volt kibogozni az illetők hovatartozását. Az ilyen látogatók többször okoztak zavart a múzeum működésében, de szerencsére elmondhatjuk, hogy a lassan 29 éve létező kiállításunkból mindösszesen egy cseréptányért loptak el. A látogatók száma akkor kezdett drasztikusan visszaesni, amikor a Tanyacsárda megszűnt csoportos rendezvényeket tartani. Ezek színhelyét áttették egy távolabbi tanyába, és onnét nem hozzák már át a turistákat a múzeumba. Lassan megszűntek az iskolai csoportok látogatásai is. A teremőrök elmondása szerint még a 20 Ft-os diákbelépő árát is sokallják. Az M5-ÖS autópálya elkerüli a múzeumot, ez is csökkenti a látogatók számát. 2000-re eljutottunk odáig, hogy összesen 838 látogatónk volt egész évben! (A téli hónapokban a múzeum zárva tart.) így lassan kérdésessé válik, hogy érdemes-e fenntartanunk ilyen körülmények köx zött a kiállításainkat. Erre egyértelműen igent kell válaszolni. A tanya berendezése hiteles, megfelel a szakszerű muzeológiai feltételeknek. A kertkultúrás tanyásgazdálkodásról szóló kiállításunk pedig szakmai szempontból egyedülálló, és a környéken nincs más hasonló múzeum és kiállítóhely.