Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

VAJKAI ZSÓFIA: Egy alföldi tanyamúzeum gondjai az ezredfordulón. Lajosmizse. Dr. Für Lajos 70. születésnapja köszöntésére

lyezték be a nagyobb edényeket, a kisebbeket pedig vasháromlábra tették, úgy gyújtottak alá­juk. A padkák alján lévő lyukak a hamu kikotrására szolgáltak. A környéken élő tanyasiak el­mondása szerint a Németh-tanyában a kenyeret nem itt, hanem a kiskonyhába beépített kemen­cében sütötték, az állatoknak a moslékot pedig az udvari katlanban főzték. Ez utóbbit vették igénybe lekvárfőzéskor és disznóöléskor is. A pitvarból jobbra is és balra is egy-egy szobába nyithatunk be. Az első szoba volt a tanya­siak élete legfontosabb eseményeinek a színtere. A környéken az volt a szokás, hogy a nagyszo­bában aludtak a szülők, a gyerekek pedig a hátsó szobában. 1 ' Kivéve a bölcsőben fekvő kisba­bát, és még egy-két kisebbet, akik a kemence sutjában elfértek. Ha viszont megnősült az egyik fiú, és új asszonyt hozott a házhoz, annak a bútorát tették az első szobába, az így egyszerre öreg­gé lett szülők pedig hátrahúzódtak a gyerekekhez a kisszobába. De a több generáció kénysze­rű együttlakása másképp is alakulhatott: volt, hogy a hátsó szobát kapták meg a fiatal házasok. Akárki lakott a nagyszobában, az élet nagy sorsfordulóin átadta azt ideiglenesen az egész család céljaira. Az asszonyok itt szültek a bába által elfüggönyözött egyik ágyban. A nagybeteget is ide fektették, különösen akkor, ha ez a betegség „esemény" volt a tanyasiak életében, tehát sok látogatót vonzott. Pl. a kórházban végzett műtét után, vagy baleset, esetleg késelés, nagy ve­rekedés sérültjei mindig számíthattak a nagyszobai betegágyra. Az utolsó útjukra is innét indul­nak a tanyasiak. Ilyenkor a gazda dolga volt elmenni lovaskocsival a koporsóshoz, onnét hoz­ni koporsót, kölcsönözni asztalt és fekete drapériát, amivel bevonták a nagyszobát, ahol a csa­lád és a szomszédok virrasztottak másnapig, amíg elindultak a temetőbe. Itt tartották a keresztelőt követő és az eljegyzési lakomát. Nagy ünnepeken is itt étkeztek, ami­kor „volt egész regement", vagyis összejött a család. Később az is ünnepnek számított, amikor a mes­szire elkerült gyerekek, unokák hazalátogattak. De sohasem a résztvevők létszáma, hanem az alka­lom határozta meg az étkezés helyét. Ha fiatal lánynak udvarolt valaki szintén megengedett volt a nagy­szobába való behúzódás, különösen télen és olyan háznál, ahol még szabadkéményes volt a konyha, tehát téli tartózkodásra nem alkalmas. Ilyenkor a szülők be-benyitották az ajtót a fiatalokra. 10 ^ A Németh-tanya nagyszobája földes padlójú, gerendás helyiség. Egyik sarokban kemen­ce, körülötte lóca. Emlékezet szerint az eredeti kemence padkás volt, olyan, mint a hátsó szo­bában. Jó volt azon üldögélni. Az asztal ugyanott állt, mint most, csak nem sarokpad volt kö­rülötte, hanem csak egy pad a belső hosszanti oldalon. Másutt székek voltak. Nemcsak egy, ha­nem két ágy volt, ugyanígy, magasan felvetve. Láda már nem volt az emlékezettel elérhető idő­ben, csak sublót, amiben a „hajtott" ruhákat tartották. Németh Ferenc felesége szekrényt is ka­pott stafírungba, az is ebben a szobában állt. Nem sokkal az esküvő után (1952) elsőként a környékben Németh Ferencék egy néprádióhoz is hozzájutottak, ami szintén a nagyszobában állt egy polcon. Ritka alkalom, de azért előfordult, hogy barátai összeültek rádiót hallgatni (köztük adatközlőnk, Szabó Béla is). Ezzel az eseménnyel is bővült a nagyszoba használata. A hátsó szoba régebbi elrendezéséről nem sokat tudtunk meg. Ma padkás boglyakemen­ce van az egyik sarokban. Az ágyak párhuzamosan állnak a két oldalfal mentén, közöttük van a karospad és az asztal. A lakóház negyedik helyisége az udvarról külön megközelíthető kamra. Itt tartottak min­den olyan háztartási felszerelést, amit nem használtak minden nap, pl. a kenyérsütés és a disz-

Next

/
Thumbnails
Contents