Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
VAJKAI ZSÓFIA: Egy alföldi tanyamúzeum gondjai az ezredfordulón. Lajosmizse. Dr. Für Lajos 70. születésnapja köszöntésére
A 18-19. sz.ban az a terület, ahol most Lajosmizse fekszik, Jászberény városáé volt.' Noha mintegy 80 km-re van Jászberénytől, sok herényinek volt itt földje, ahol az állatait legeltette. A 19. sz. második felében az ún. „pusztaosztások" során egyre több herényinek lett lehetősége földet vásárolni, és azon házat építeni, részben önellátó, részben piacra termelő gazdálkodást folytatni. Az eredeti tulajdonosokat emlékezettel elérni már nem lehet. De hogy szívósan élt ez a vágy, hogy tanyán éljenek, és a maguk urai lehessenek, ezt az egyik szemben szomszédban lakó, 1920as születésű Szabó Béla tanúsítja, akinek a nagyszülei szintén Jászberényből jöttek ide, amikor felosztották a „Gulyajárást". h Az ő nagyszülei 18 holdat vettek, az ún. „Kenyéradó dűlőben", ami - elmondása szerint - onnét kapta a nevét, hogy oda jöttek az állatokkal kint lakó pásztorok, amikor családtagjaik Jászberényből élelmet hoztak a számukra. Szabó Béla édesanyja a faluban lakott, de addig nem nyugodott, amíg özvegyen maradván, nem sikerült neki megvásárolnia a család jelenlegi lakóhelyét, az ún. „Tőketanyát", ami az ő etimológiájuk szerint a megélhetés alapjául szolgáló tőkét jelenti. Más magyarázat is lehetséges, amit valószínűbbnek tartunk, miszerint a tanya valamiféle banki közreműködés során cserélt gazdát 1936-ban. A múzeum alapját képező Németh-tanya feltehetően ugyanígy keletkezett. Első ismert tulajdonosa a szintén jászberényi illetőségű Németh András volt, vagy ő, vagy annak apja építhette az 1870-es években. Neki ezen kívül még három tanyája volt, és összesen 64 hold földje. 7 Tőle Mihály nevű fia kapta meg, amikor 1901-ben megházasodott, felségül vette Bujdosó Terézt. 6 gyermekük született, velük éltek és gazdálkodtak 15 hold földükön. A gyerekek: Dezső, Terka, Miska, Böske, Dávid és Ferenc. Németh Mihály meghalt az első világháborúban. Bujdosó Teréz később újra férjhez ment egy Németh István nevű emberhez (csak névrokon! ), akinek három „családja" volt. Elkerült innét, mert nem akarták egyesíteni a két családot. Saját gyerekei már nagyobbacskák voltak, eleinte önállóan, együtt gazdálkodtak, anyjuk „hol itt volt, hol ott volt", de mindenben segítette őket, megbeszélték a gazdasági teendőket. Három gyerek házasság révén elkerült máshová, a Németh-tanyán a legfiatalabb, Ferenc maradt a gazda, egy idősebb fiú és egy lány testvérével, akik „hibásak" voltak. Az ő jussuk is Ferencre szállt a gondviselés fejében. A fiú, aki néma volt, a 45-ös háborúban eltűnt. Valószínűleg az oroszok lőtték le - így tartják a tanyasiak, de a való igazat senki sem tudja. A lány még eléldegélt egy darabig, csendesen, folyton betegen dolgozott látástól vakulásig. Németh Ferenc 1952-ben megnősült, kettő gyermekük, egy fiú és egy lány született itt, a Németh-tanyában. Azok elkerültek máshová, felesége is meghalt, így 1972-ben magányos emberként adta át a tanyát múzeumi célokra és kapott cserébe a faluban egy nagy házat 400 n öles telekkel a főutcán. Ma is ott él, sajnos már kommunikációra képtelen öregként. A tanyaépületeket, nevezetesen a lakóházat Németh Mihály, majd csaknem fél évszázaddal később Németh Ferenc is korszerűsítette, amiből most már nem látszik semmi, mert 1972-ben az átalakítással megbízott muzeológus, Bárth János visszaalakíttatta, kb. úgy, ahogy a századfordulón kinézhetett. Ez elsősorban a tüzelőberendezésekre és a nyílászárókra vonatkozik.* A Németh-tanya tipikusnak mondható a lajosmizsei tanyavilágban. Az országúthoz nem túl közel, de könnyen elérhető távolságban, egy kis, nagyon enyhe emelkedő tetején látjuk meg a kerítéssel körülvett épületcsoportot. A kapu hajdan nem ott lehetett, ahol most van, és nyilván nemcsak személyek belépésére, hanem kocsi, szekér beeresztésére is alkalmas volt. A kerítés
