Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között

40. MANNINGER R. - MÓCSY J. 1956. 391.

p. - Csak 1982 óta ismeretes az, hogy a galambok természetes fertőzés következtében nem, de mesterségesen megbetegíthetők bizonyos, nagy virulenciájú paramyxovirus törzs által SZENT-iVÁNYI T. - MÉSZÁROS J. 1985. 53.p. - Az ázsiai baromfipestis vírusa laboratóriumi vizsgálatokkal is igen változékonynak bizonyult (RACHAD, de BLIECK, PICARD, 1934). MANNINGER 1932-ben egy olyan ázsiai típusú baromfipestistörzsről számolt be, amely hirtelen a klasszikus (európai) baromfipestis kórokozójának immunbiológiai tulajdonságait vette fel. MANNINGER R. - MÓCSY J. 1956. 392. p. - A paramyxovirus által okozott ázsiai baromfipestis vagy más néven Newcastle-betegség nevét az angliai Newcastle-ról kapta, ahová 1926-27-ben Jáva szigetéről hajóval behurcolták. Ezt a betegséget a század első évtizedeiben klasszikus (európai) baromfipestisnek ("fowlplague") nevezett kórképtől sem járványtanilag, sem kórbonctaniig nem tudták elkülöníteni. DOYLE (1927) vizsgálatai alapján derült ki, hogy az utóbbi betegség nem baromfipestis, hanem influenza. SZENT-iVÁNYl T. - MÉSZÁROS J. 1985. 529. p. - MANNINGER (1932) a klasszikus baromfipestist (fowl

plage, FP) és az ázsiai baromfipestisnek elnevezett Newcastle betegséget (ND) azonos vírus különböző típusainak tartotta, mert e két betegséggel szemben keresztrezisztenciát talált. LOMNICZI (1988) ezt annak tulajdonítja, hogy e járványtól mentes Magyarországon MANNINGER intézetében a DOYLE-tól és GERLACH-tól kapott ragályanyagok átoltása folyamán kontamináció (törzskeveredés) következhetett be, sőt /925-ban Tirolból ND-ragályanyagot kaphatott. Az utóbbi vírus minden bizonnyal nem 1941-ben került Magyarországra, mert a ND náthás tüneteit már 1912-ben HALÁSZ F. leírta állatorvos-doktori értekezésében, amelyben fényképeken mutatja be e „tyúkpestis" által galambokon jelentkező idegrendszeri tüneteket. A századforduló körül több európai szerző látott náthás kórképpel jelentkező járványt (LÜPKE 1901, KÜNNEMANN 1902, CENTANNI, E. 1902), sőt már PETÉNYI S.(1833) kitűnőn leírta a járvány folyamán megfigyelt náthás és idegrendszeri tüneteket (amelyek a klasszikus baromfipestis ellen szólnak). LOMNICZI szorgalmazására HALÁSZ F. (1912) publikációja bekerült az USÁ-ban kiadott, legtekintélyesebb baromfikórtani kézikönyvbe. (ALEXANDER, J. 1991). - A baromfipestisnek nevezett Newcastle-betegség elleni aktív immunizálás céljából TRAUB már 1943ban egy adszorbeált elölt vírust tartalmazó oltóanyagot dolgozott ki. A gyakorlatban azonban a DODSON által Hertfordshire-ben 1934-ben izolált röviden H-vírusnak nevezett élő, szelídült virulenciájú vírus vált be, amelyből számos országban készítettek oltóanyagot (a háború után hazánkban is, a "H-vakciná"-t). Az oltóanyagban lévő, bár gyengített megbetegítőképességű (atténuait) vírus az öthetesnél fiatalabb állatokban betegséget idézhetett elő. MANNINGER R. - MÓCSY J. 1956. 400.p. - Ide tartozik az is, hogy Hollandiában az 1920-as évek eleje óta ismételten megfigyeltek kacsaállományokban egy olyan betegséget, amelyet eleinte a "klasszikus baromfipestis" ("fowl plague") vírusa kacsához adaptált változatának véltek (BAUDET, 1923; DE ZEENW, 1930). Ezt a herpeszvírus okozta, önálló betegséget, mai nevén a kacsapestist, először 1942-ben különítette el BOS a klasszikus (európai) baromfipestistől. SZENT-PvÁNYI T. - MÉSZÁROS J. 1985. 384.p. 41. Az A-vitamin-hiányos kórképet baromfin először az Egyesült Államokban (HARLNG, BEACH és JAFFA, 1919), később Németországban (SEIFRIED és SCHAAF) és Svájcban (RIEDMÜLLER) állapította meg. MANNINGER R. - KOTLÁN S. 1931. 137.p. 42. MANNINGER R.-KOTIÁN S. 1931. 122. 137. 138. p. 43. SCHNEIDER L. 1928. 55-58. p. A betegséget okozó három változat közül a tyúkhimlővírus, a galamb-