Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között

Jármai tömeges foszformérgezést ismertet, amikor a fák alatt kapirgáló tyúkok felszedték a varjak számára a fákra kitett, majd onnan általuk elhullatott, foszforszörppel mérgezett falatokat. A levegőtartalmú szervek - különösen a légzacskók és a légcső - falának sérülései következtében a bőr alá jutott és az ott felhalmozódott levegő a csirkék fölpuffadását, súlyos esetekben az egész test eltorzulását okozhatja (bőr alatti emphysema). Marek az okok között említette a begybe kerülő szúró eleséget, a megerőltető repülést vagy a hurutos állatok ismétlődő, görcsös köhögését. Az enyhébb betegek a levegő felszívódása által, maguktól gyógyulnak, súlyosabb esetekben a bőrben tűszúrással vagy finom késheggyel készített nyíláson át a levegő óvatos kimasszálisát, majd a nyílás kollodiumos lezárását ajánlotta. A szervek nem fertőző, gombás és parazitás betegségeit a belgyógyászati tankönyvek együtt, szervrendszerenként tárgyalták. Egyéb nem fertőző betegségek A többi belgyógyászati és sebészeti betegségről (csonttörések stb.), az ivartalanításról, a baromfi ivarszervi betegségeiről a következő pontban tárgyalt baromfi-tenyésztési munkák szóltak. Az állatorvosi szülészet, valamint a hím - és a nőivarú állatok szaporodásbiológiája a két világháború közötti időben még csak az emlősökre terjedt ki (HetzetHenrik 1924,1926,1944, 1945). A baromfi-orvostani ismereteket az Állatorvosi Főiskolán készült számos doktori értekezés is bővítette. Baromfiélettanból Kaszás Elemér (1927), Simontsits Jenő (1930) (1930), Furuglyás József (1931) ésAntalffy Jenő (1933), a baromfi-anatómia és -szövettan körében Katona Gyula (1928), Gamauf Géza (1929), Novotny György (1931) és Kamenyitzky József (1935) írt disszertációt. Baromfiorvostan a mezőgazdasági szakoktatásban és ismeretterjesztésben Krenedits Ödön Baromfitenyésztés c. népszerűsítő könyve (amelynek második kiadását Bernátsky Jenő dolgozta át, Athenaeum, Bp, 1925) a baromfibetegségek között megemlékezett a fertőző és parazitás betegségek mellett még a szemek "bedagadásá"-vó\, az enyhe lefolyású nátháról, a szájfekélyről, a puha és a kemény begyről, a hasmenésről, a bélsárrekedésről, a tüdőgyulladásról, a bélgyulladásról, a "meszes láb"-ró\, a nem betegséget, csak fokozottabb érzékenységet jelentő olyan állapotokról, mint a vedlés és a pulykák "vöröse" (a taraj kifejlődésekor). Szólt még a sebesülésről és a fagyott sebről, a tojástartó elcsavarodásáról, a mellcsontgörbülésről, a furcsa szokásokról, a fészekben talált puhahéjú tojás oktanáról, a kotló csibékkel való elkalandozásáról és a baromfitartó szándéka elleni kottásról. Felhívta a figyelmet arra is, hogy mennyire mérgező a baromfitelepek és lakóházak közelében a patkányok, egerek, varjak, kóbor macskák és mis káros állatok irtására elhelyezett foszfor, arzén és egértífuszbacillus, továbbá a növények közül a konkoly, a gabonaüszök és az anyarozs, valamint a dohos takarmány.