Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között
A petróleummal lemosott vagy felsúrolt helyiségben és berendezési tárgyakon nem maradnak meg sem a rovarok, sem a rovarpeték. Csak idősebb tyúkot lehet petróleummal enyhén bekenni, mivel az a bőr fájdalmát okozza. Kissé zsíroldó hatású a 2-5 %-os szappanos lé, és elsőrendű fertőtlenítő anyag volt a kátrány és a belőle előálh'tott karbolineum. A por alakú rovarirtó szerek közül a leghíresebb volt a piretrumpor (vagy zacherlin). A közönségesen "rovarpor" néven árusított, hatástalan szerek körén belül említette a szerző a lisztfinomságú dohányport (kevés mészporral keverve), kénport, homokot és a hamut. A zárt helyiségek rovarölő fertőtlenítéséhez nélkülözhetetlennek vélte a gáz alakú kéngőzt, az ún. kéksavat (ciánt) és a forró vizet, ill. annak gőzét. A szénkéneget leginkább a talaj fertőtlenítésére tartotta alkalmasnak. Az óvantag irtásának nehézségét okozza, hogy az akár 2 évig is koplalhat, és ellenáll a legmérgezőbb gázoknak (ciángáznak) is. A legbiztosabb védelmet a cementből, betonból épített, így hézag nélküli és könnyen tisztítható ól jelenti. A faketrec vagy -ól fás részeinek eltüzelése, és a vakolatrészek kibontása mellett a szakíró az ól aljának kihordlsát javasolta. Ezután a 25 %-os gyümölcsfa-karbolineum oldattal (1001 vízbe 25 kg) kívül-belül történő kifecskendezést, és ennek egy heti időközben való 3-4-szeri ismétlését ajánlotta. Leírása szerint olyan folyadék is használható erre a célra, amely fele részben petróleumból és fele részben nyers karbolineumból áll. Az ól melletti kerítésre vagy annak elégetését, vagy részeinek az említett folyadékba áztatását, az ól melletti, cserepes kérgű fa kéreg alatti óvantagjainak elpusztítására pedig a lekapart fakéreg összegyűjtés utáni elégetését, és a tavaszi rügyfakadás előtt 25 %-os gyümölcsfa-karbolineumoldattal, csurgásig való permetezését javasolta. (Ez a baromfira ártalmatlan olajos vegyület a fiatal óvantagokat is hamar elpusztítja.) Kadocsa hangsúlyozta, hogy a tenyésztőknek a parazitás fertőzöttség megelőzése céljából óvakodniuk kell attól, hogy a tiszta telepre idegen ketrecet és fertőzött baromfit behozzanak. A házi poloska az emberen kívül a melegvérű állatokat, köztük a tyúkot, kacsát, ludat és galambot is megtámadja. A poloska fő gazdái az ember és a háziszárnyasok. Védekezésként állványról vagy magas tűzoltólétráról a galambok fészkeit s a padlás hézagait sűrű drótfonattal célszerű elzárni. Ezek ezáltal távolról már nem látszanak, és így a ház szépségét sem rontják. A paraziták elölésére Krenedits azt ajánlotta, hogy az állatot több órára zárják fertőtlenítő szekrénybe, a feje kivételével. (4.ábra). A bezárt állat mozgásával a ládába tett rovarölő hatású port felkavarja, amely a tollazat közé hatolva megöli a vérszívókat. Az óvantag (népiesen tyúkkullancs, csimasz, vaktetú, zsindely tetű, tyúkpoloska) által megtámadott baromfit - elkülönítése után - különösen a szárnyak alatti részen, a nyaknál és a begynél - zsírral, olajjal, esetleg kőolajjal, vagy terpentinnel célszerű bekenni. A tolltetvek elűzésére jobbnak tartotta a borszeszben oldott rozmaringolajat, mint a tetűzsírral, terpentinolajjal, halzsír és dohánypor keverékével való bekenést. Az ólban mészpor, fahamu és dohánypor elhintését és az esetleges hasadékok rovarporral való behintését, majd eltömését ajánlotta. Gyógyításként az egyes tolltokok éles késsel való fölhasítása után lysol- vagy kreolinoldat, illetve az erősebb hatású perubalzsam vagy styrax beöntését javasolta. Ezt viszont maga is fáradságosnak vélte, ezért előtte a tollazat gyakori és bőséges rovarpor beszórásával és időnként lysol- vagy kreolinoldattal való lemosásával történő kísérletezést tartotta helyesebbnek.
