Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között
Parazitás betegségek Belső élősködők okozta betegségek A két világháború között a véglények (protozoa) egyes csoportjai (trypanosomák, piroplasmák) által főleg emlősökben okozott betegségeket akkoriban még a járványtan tárgyalta. A parazitológia körébe sorolt protozoonok közül kórtani jelentősége a spórás és az ostoros véglényeknek volt. - A spórás véglények közé tartoznak az izomzatban élő sarcosporidiumok (tyúkban a Sarcocystis horváthi-i Rátz írta le). A fiatal csirkék vakbelében főleg az Eimeria tenella, vékonybelében az E. necatrix, libákéban az E. nocens, az E.anseris, az E. parvulina, kacsákéban a Tyzzeria perniciosa okozott vérömléses, ritkábban idült gyulladást. Libákban vesekokcidiózist az E. truncata idézett elő. 4 - Az ostoros véglények közül galambokban él a Trichomonas hepatica, a házikacsa bélcsatornájában a Trichomonas anatis (Kotlán, 1923) és a Protrichomonas anatis (Kotlán, 1923), valamint a más vízimadarak vakbelében is előforduló Cochlosoma anatis (Kotlán, 1923). Egy véglényt a házikacsa bélcsatornájából Kotlán Hexamitus intestinalis (?) Duj. néven (sic!) írt le , amely későbbi tankönyvében már nem szerepel. A pulykák fertőző vakbélés májgyulladásának (a "blackhead") kórokozója hazánkban még súlyosabb veszteségek nélkül fordult elő (Kotlán, 1928) " A belső élősködők következő csoportja, a laposférgek (Plathelminthes) közül egyaránt élősködnek a baromfiban mételyek és galandférgek. Legnagyobb jelentősége a tojótyúkok, ritkábban a kacsák és ludak Fabricius-féle tömlőjében élősködő mételynek (Prosthogonimus pellucidus) volt, amellyel kapcsolatban 1921-től vált köztudomásúvá, hogy a tojástartó súlyos és jellegzetes tünetekben megnyilvánuló betegségét okozhatja. A mételyek fejlődésében 1. köztigazdának egy akkor még nem ismert csigafajt tartottak, a 2. vagy közvetítő gazda (szitakötőfélék) meghatározását kísérleti vizsgálatokkal tisztázták Amerikában (Kotlán és Chandler, 1925). A mételyek elhajtására 4 háziszert ajánlottak. Elsőként etetés előtt fokhagymával és kénvirágporral kevert metélt adását, másodikként 2 %-os kreosot-oldat belélegzését, harmadikként naponta háromszor egy-egy kávés- vagy evőkanálnyi 2 %-os vasoxiduloldat vagy 3 %os csersavoldat szájba öntését, végül negyedikként borszeszben oldott fél gramm szalicil 1 liter vízben való vegyületének naponta 8-10-szeri adását a meleg szobában és lágy eleségen tartott állatoknak. Hatásosnak látták még mételyek ellen a széntetrakloridot is. A galandféregfajok közül a tyúk vékonybelében főleg a Railletina echinobotrida okoz elváltozásokat. A másik galandféregfajnak (Davaineaproglottina) kártétele kisebb, és korábban felmerült a közvetett szerepe az átoltható anaemia előidézésében Bayon (1929) szerint a féreg kártétele tenné hajlamossá a csontvelőt a tulajdonképpeni kórokozó, egy ismeretlen "microplasma" megbetegítő hatásának kifejtésére. Galandférgek ellen még a kamalá-t használták. A belső élősködők további csoportját alkotják a fonálféregfajok (Nematoda), amelyek körében a gyomorférgek, az orsóférgek, a hajszálférgek és a légcsőférgek okoznak jelentős kárt.
