Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Műtrágyázás Magyarországon a két világháború között

Oldhatóságának megállapítására általánosan elfogadott módszerként a 2%-os citromsavoldatot használták. Benne a forgalomba hozott Thomas-salak foszforsavának 80-90%-a oldódott. Elsősorban Németországból, majd később, miután termelésére berendezkedtek, csehországi gyárak is szállítottak Magyarországra. A Thomas-salakhoz hasonlóan, szintén acélgyártási melléktermék volt a Martin-salak, használata Magyarországon nem terjedt el.

29 Közismert foszfortrágya volt a kettős szuperfoszfát, ami 38-40% vízben oldható foszforsavat tartalmazott. Igen jó műtrágyának bizonyult, de a szükséges jó minőségű nyersanyag, a költséges berendezések és a drága előállítási költségek miatt alig került forgalomba. A foszforsavat dikalciumfoszfát alakjában tartalmazó műtrágyák „praecipiát" név alatt kerültek forgalomba. Ezek a műtrágyák is a nehezebben oldható formában tartalmazták a foszforsavat. Előállításuk savakkal való kezeléssel vagy olvasztásos eljárással történt. A kettős szuperfoszfáthoz hasonlóan elterjedésüket nagymértékben gátolta a gyártás magas költsége. Sokféle ilyen eljárással készített műtrágya neve forgott a köztudatban (pl. Wolters-foszfát, Palmerfoszfát, Wiborgh-foszfát, Istgaard-foszfát, Vesta-foszfát), de egyedül a Rhenánia-foszfát került említésre méltó mennyiségben kereskedelmi forgalomba. Németországból származó, ún. „háborús műtrágyatermék" volt. Gyártása során a felaprózott nyersfoszfátot alkáliszilikátokkal és szódával keverik, és addig hevítik, amíg foszforsavas és kovasavas alkálivegyületek jönnek létre. Citromsavban oldható foszforsavtartalma 23-26%. A hatóanyagot a szuperfoszfáthoz hasonló áron kellett megfizetni benne, de a lassúbb hatása miatt nem versenyezhetett a szuperfoszfáttal (2. kép).

30 A nyersfoszfátok, a szuperfoszfát gyártás alapanyagai, bizonyos esetekben minden feldolgozás nélkül, tisztán csak őrölve is felhasználhatók műtrágyának. A nyers csontliszthez hasonlóan a foszforsavat trikálcium formában tartalmazzák. Ebből adódóan vízben oldhatatlanok, hatásuk tartós, de lassú. Számos fantázianéven (agrikidtúrfoszfát, tetrafoszfát, kolloidfoszfát, szulfurfoszfát, reformfoszfát, neutrálfoszfát stb.) hirdették ezeket a termékeket. „A nyersfoszfátokat cifra nevek alatt és hangzatos reklámmal forgalomba hozzák. A szuperfoszfáttal szemben azt állítják, hogy gyártmányaik több foszforsavat tartalmaznak, mint amennyi a szuperfoszfátban van és mégis olcsóbbak. Persze arról hallgatnak, hogy ez a foszforsav mennyire oldható és hogy hatásuk csak jóval kisebb lehet, mint a szuperfoszfáté." - írta ezekről a műtrágyákról BITTERA Miklós, az óvári akadémia tanára." Népszerűsítésüket többek között arra a megtévesztő érvre alapozták, hogy a szuperfoszfáttal ellentétben nem savanyítják el a talajt. A nyersfoszfátok valóban nem savanyították a talajt, de ez a szuperfoszfátra sem volt igaz. Magyarországon gyakorlatilag nem volt jelentőségük.

12 A nitrogén tartalmú műtrágyák között, a hazai gyártás megindulása után a pétisó (mészammonsalétrom) volt a legnépszerűbb. A levegő nitrogénjét felhasználó előállítás során ammónia és salétromsav keletkezik, amit a gyártás utolsó fázisában szénsavas mészporral kevertek össze. A műtrágya 17%-os nitrogén tartalma részben az ammóniában, részben a salétromban volt lekötve. Mésztartalmának köszönhetően nem savanyította a talajt.

33 Jelentős mennyiségben használt mesterségesen előállított nitrogénforrás volt a kénsavas ammónia. Mint a világítógáz gyártási mellékterméke már a háború előtt ismert műtrágya volt. Nitrogéntartalma 20-20,5% között volt. A kénsavas ammónia egyik összetevője volt a később is-