Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA
lünk ilyent meg kell teremteni. Oly társaságok létesítésére gondolok, melynek tagjai önzetlenül, tiszta hazafiságból és ügyszeretetből azon vannak, hogy a mezőgazdasági múzeum állandóan gyarapodjék, erősíttessék és fejlesztessék. Elsősorban a Földmívelésügyi Minisztérium kiválóságaira gondolok, továbbá mindazon állami és társadalmi intézményekéire, testületekéire és egyesekre, akik egyrészt már a múzeum megalakításában és fejlesztésében tevékenyen közreműködtek, másrészt a jelenben is azt lelkesen támogatják. így különösen nagy, közép és kisbirtokosainkra (urakra és hölgyekre egyaránt), szakintézményeink vezetőire és munkatársaira, vadászainkra, halászainkra, erdészeinkre, kertészeinkre, malmosainkra, állattenyésztőinkre stb., vagyis mindazokra, akik örömmel hozzájárulnak ily fontos és hasznos intézmény gyarapításához és fejlesztéséhez. -1925. november 13. A fiatal Paikextet szeretettel vették körül OMGE-s munkatársai az idős Paikert szakmai elismerését pedig tükrözik azok a sorok, melyeket volt kollégái írtak 1947-ben: „A múzeum létrejöttében Paikert Alajosnak közismerten nagy érdemei vannak, de munkássága legjobban az igazgatása alatt véghezvitt eredményes továbbfejlesztésben mutatkozott meg. ... Az 1934-ben végrehajtott átszervezés ugyan nagy mértékben korszerűsítette a múzeum kiállítás anyagát, de tagadhatatlan, hogy sok vásári, gyakran bántóan ízléstelen objektumot is becsempészett gyűjteményeinkbe, ami a múzeum belső összhangját, komolyságát és évtizedek alatt kialakult magas színvonalát bántóan megzavarta. Ez átszervezési munkában Paikert Alajos már nem vett részt és ez éreztette is káros hatását! Ma, amikor a múzeumot úgyszólván teljes egészében újra kell építeni, illetve berendezni, a múzeum jelenlegi szaktisztviselői közül mind azok, kik muzeológiai tudásunkban őt valljuk mesterünknek, igen örömmel vennők, ha közreműködésének már a múltban szerzett érdemeihez mért honorálása mellett ránk váró nagy munkánkban kipróbált tudását gyakorlati és szaktanácsait nem kellene nélkülöznünk. Mély tisztelettel kérem tehát Miniszter Urat, tegye lehetővé, hogy Paikert Alajos szaktanácsadói minőségben teendőinkbe már május hó 1-től tevékenyen bekapcsolódhassék. Dr. Toborffy Géza - 1947. ápr. 28. 47 . Paikert Alajost 1948. augusztus 2-án helyezték örök nyugalomba a Farkasréti temetőben a Budapest Főváros Polgármestere által kiutalt díszsírhelyre*. Utolsó útjára bizonyára sokan elkísérték feleségén, Éva leányán, Géza és Alajos fián kívül is. Ma, miután meghaltak leszármazottai, s a temető bokrai sírját benőtték, ha nem is érkezett még el az a kor, amelyről a reménykedő Paikert Alajos bevezető sorait idéztük, de annak mindenképpen elérkezett az ideje, hogy felidézzük azon szakemberek küzdelmeit és eredményeit, akik maradandó alkotásokat hoztak létre, s akik neve az elmúlt időszakban különböző megfontolások miatt feledésbe merült, így, tisztultabb képet kapva a múltról, megadhatjuk végre nekik is az őket megillető, méltó tiszteletet.
