Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

7. Tudományszervező tevékenysége 7.1 Turáni Társaság

37 (Kézirat 10. fejezet - szemelvények) Mindig szerettem geopolitikával foglalkozni. Nemcsak saját hazám földrajzával, néprajzával, történetével, közgazdaságával, fejlődési lehetőségeivel, de az egész földgömbéivel, az egész emberiség fejlődésével is. Ha jogász koromban nem az antropológiát, hanem a földrajzot választom jogi tanulmányaimon kívül, akkor valószínűleg teljesen annak szenteltem volna magamat és bizonyos, hogy mint Török Aurél professzor, Czirbusz Géza professzor is hamarosan tanársegédjének nevezett volna ki, ami idővel a földrajzi egyetemi tanári pályát jelentette volna számomra. 1910-ben történt, amikor egyszer Mészáros Gyula dr., aki akkor a közeli városligeti Iparcsarnokban elhelyezett Néprajzi Múzeumnak őre, magam pedig az annak szomszédságában elhelyezett Mezőgazdasági Múzeumnak őre voltam, eljött hozzám azzal, hogy létesítsünk együttesen egy Magyar-Török Társaságot. Tudtam, hogy ő kiváló turkológus, tehát szakértő a török nyelvben és irodalomban, tudtam, hogy már előzőleg utazott Oroszországban a Volga és Kama környékén, tehát a magyar őshazában és erről tudományos munkában be is számolt. Azonnal helyeseltem az ideát és minél behatóbban foglalkoztam az eszmével, annál nagyobb perspektívák nyíltak meg lelki szemeim előtt és azt láttam, hogy ne csak Magyar-Török Társaságot csináljunk, hanem nagyobb hatáskörű testületet, amelyben a magyarral rokon török, finn-ugor nemzetek is bennfoglaltatnak, olyat, amilyen a híres Royal Asiatic Society lett, amely annyit tett Ázsia múltjának és jelenének felkutatásában és feldolgozásában. Ilyen összeállítású és célú társaság, ül. testület lebegett előttem, amely egyrészt magasabb és messze hatóbb szerepkört létesítene és biztosítana a magyar nemzetnek, másrészt óriási lehetőségeket nyithat a magyar mérnökök, vállalkozók, tudósok, művészek, gazdák, erdészek, hajósok és számtalan más magyar szakembernek, főleg fiatalnak, akik nemcsak maguknak teremthetnek új, eredményes egzisztenciát, hanem hazájuknak is sok közvetett és közvetlen hasznot és előnyt. Amidőn kidolgoztam az új társaság egész szervezetét, felkerestem a legtekintélyesebb hozzáértő érdekelteket, főleg tudósokat, azután eg' alakuló ülésre összehívtam őket, amelyen Vikár Béla indítványára a „Turáni Társaság" elnevezésben állapodtunk meg és de facto megalakultunk. Ez volt 1910. (Magam a „MagyarÁzsia Társaság" elnevezést szerettem volna, de Vikár Béla propositiója sokkal érthetőbb és csábítóbb volt, így e mellett maradtunk.) A Turáni Társaság első elnökének megnyertem gr. Teleki Pált, akit már élőbbről ismertem, mint igen tisztafejű, alaposan képzett, jóirányú fiatal mágnást. Sokat voltam nála és ő nálam, részletesen megbeszéltük a tudományos és egyéb kérdéseket, teendőket. Teleki elfogadta elgondolásomat és terveimet, de mindig lehűteni iparkodott nag' lelkesedésemet. József téri házában sokszor találkoztam édesatyjával Teleki Géza gr. v.b.t.t. volt belügyminiszterrel és édes anyjával egy kedves görög eredetű úrasszonnyalvalamint fiatal, kedves feleségével, eg> Bissingen grófnővel^ Teleki főleg földrajzzal és ott is különö-