Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

gokban forgolódni, Az itt töltött három év alatt eléggé jól megismerkedtem az amerikai mentalitással, berendezkedésekkel és alaposan láthattam Amerika, azaz Észak-Amerika legfontosabb fény- és árnyoldalait. A téli hónapokat az Egyesült Államokban, a nyáriakat Kanadában töltöttem. Washington egnke a legjobb és legkellemesebb városoknak. Megalkotói igen bölcsen távol tartották az ott székelő kormányt, törvényhozást és követségeket az Amerikában különösen erősen kifejlődött pénzügyi, kereskedelmi és ipari vállalatok sokszor igen önző és káros befolyásától. Külön kis államfélét létesítettek körülötte, a District of Columbiát, amely szinte neutrális szférát biztosított a fővárosnak. Amerikában született mindkét fiam, Alajos Washingtonban, az Egyesült Államok fővárosában, 1901. február 20-án, Géza fiam pedig Kanadában 1902. augusztus 18-án St. Agatha des Monts-ban, Quebec tartományban. Kanada a világnak talán legegészségesebb és mindenesetre egyik legszebb országa. Engem főleg a mi magyar viszonyainkat érdeklő ügyek érdekeltek: mezőgazdasága, itt főleg a nagy bányaterületei, gyümölcstermelése, erdészete, kivándorlottaink boldogulása és lehetőségei. Elsősorban Ottawában, Kanada fővárosában tettem tiszteletemet a miniszterelnöknél és a földművelési miniszternél. A miniszterelnök akkor francia volt, Sir Wilfrid Laurier, a földművelési miniszter pedig angol, Mr. Fischer. Kanadát, amely angol dominium, az angolok kitűnően adminisztrálják. A kanadaiparlamentben minden szónok akár angolul, akár franciául beszélhet, minden törvény angolul és franciául jelenik meg, a két nyelv teljesen egyenjogú, mindenhol egész Kanadában végig, közigazgatásban és másban. A honfoglalók a franciák voltak, akik ma is az ország nagy részét lakják, főleg keleten. Ott kötöttem meg Washingtonban azt a nevezetes kis egyezményt az Egyesült Államok és Magyarország akkori földművelési miniszterei, James Wilson és Darányi Ignác között, amelyről úgy itt hazánkban, mint Amerikában igen kevesen tudnak, bár arról az amerikai földművelési miniszter évi jelentéseiben kétszer is megemlékezett. Ennek főérdeme Mr. Hyde-et illeti, aki egy igen részletesen kidolgozott code-ot, azaz rejtjel-kulcs füzetet készített e célra minisztériuma által. Az egyezmény arra vonatkozott, hog' a két minisztérium kötelezi magát, legfontosabb gabonatermelési becslését búzára, árpára, zabra és tengerire vonatkozólag, ha jól tudom, nég> időszakban a tényleges termés előtt és utána, kölcsönösen kábeltáviratban kicserélni bizalmasan, és mindenelőtt ez azt jelentette, hog' úgy az amerikai, mint a mag'ar kormány mindenkit megelőzve, pontosan és autentikusan legelőbb tudta meg az amerikai illetve mag'ar gabonatermés várható mennyiségét. Darányi Ignác miniszter nekem közbenjárásomat szép levélben megköszönte. Az egyezmény további sorsáról sajnos nem értesültem. Látván úgy az Unióban, mint Kanadában az erdőirtások hallatlan mérveit, mindkét földművelési minisztert, úgy Wilsont, mint Fischert, figyelmeztettem annak vészes következményeire és melegen ajánlottam nekik a kitűnő magyar erdőtörvényeket mintátd,