Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

azután alkalmam volt Mezőhegyesnek is úgy lótenyésztését D'Orsay gr. ezredes, mint gazdaságát, Gluzek [Gyula] igazgató alatt, behatóan tanulmányoznom. Kisbér után, az előírt gyakorlati év leteltével, a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára kerültem, magyarul és németül tanítottak ott. Az akadémia igazgatója, az első a tisztán magár érában, sipeki Bálás Árpád volt. Igen derék, lelkiismeretes, kiváló pedagógus, a kiváló Nógrád megyei sipeki Bálás dzsentri famíliából. Engem nagyon szeretett és sokszor elbeszélgetett velem. Az akkori tanári kar egészen elsőrangú volt, Cserháti Sándor (növénytermelés), Cselkó István (állattenyésztés), Linhart György (növénybetegségek), Kosutány Tamás (vegytan), Bálás Árpád (erdészet), Mezey Gyula (kártevők), Thallmayer fViktor] (mezőgazdaságigépek), SporzonPál [id.] (üzemtan). Egy igen régi, talán Árpád-kori várkastélyban székelt az akadémia. Krisztina főhercegnő férje, Albert tessheni herceg ajánlotta fel az ország akkori legfelsőbb gazdasági tanintézetének. Az akadémisták az én időmben külön Gazdasági Egyesületet tartottak fenn, amelynek egyik előadására engem is felkértek. Ez volt életemben az első nyilvános előadásom. Címe: ,A falu népének irányítása". Előadásomban azt fejtettem ki, hogy a faluban élő intelligencia (az ottani földbirtokosok, fóldbérlők, papok, tanítók és jeg'zők) hivatása és kötelessége állandóan foglalkozni és törődni falujuk népének hogylétével és fejlődésével, szellemi, erkölcsi és anyagi, gazdasági téren. Abban az időben valóban a mélyponton állt a falusi néppel való törődés nálunk, sőt nem vették igen szívesen, ha valaki ily irányban felszólal. Az akadémián a komoly tanulás és tanulmányozás mettett, mint afféle fiatal, erős, egészségtől duzzadó legények, rengeteg csínytevéssel töltöttük szabad időnket. Az első tanulók között voltam. Akkor hárman voltunk a legjobbak: Szily Tamás, Horváth Miklós és magam. Sportok terén pedig báró Vojnits Sándorral vetélkedtünk állandóan iíg' a kardvívásban, mint a pisztolylövésben, Azonkívül magaskerekü kerékpáron gyakoroltam magamat, továbbá korcsolyázásban és úszásban. Tagja voltam az egnk evezős klubnak, a Lajtán és a közeli Dunán is evezős kirándulásokat tettem társaimmal együtt. Készt vettem a sportversenyeken is, kardvívásban és pisztolylövésben első dijakat nyertem. Egyszer télen egyedül indultam a befagyott Lajta folyón felfelé korcsolyán, jó messzire, amikor eg' helyen, ahol ez nem látszott, beszakadtam és a víz erős sodra a jég alá szorított engem, de szerencsére az utolsó percben még eg' kiálló faágba tudtam kapaszkodni és így nehezen megmenekültem. Amikor hazafelé vágtattam a befag'ott folyón, szinte teljesen megszáradtam. Sokat fotografáltam is Magyaróvári, ami akkor még ritkaság volt, mert akkor még Kodak és hasonló könnyen kezelhető kézi gépek nem voltak. Magamnak készítettem össze eg' könnyebb kamerát és avval eléggé jó képeket fabrikáltam. Egy vakációban Linhart Györg>, az óvári akadémia kiváló tanára elvitt engem az Erdélyben tett botanikai tanulmánytttjára, ahonnan visszatérőben meglátogattam szüleimet Zágrábban. Akkor Magyaróvár az egyetlen gazdasági akadémia volt Magyarországon és ott tanultak azok, akik földbirtokos, bérlő, magasabb gazdatiszt, vagy ehhez hasonló pályára ké-