Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
ERNST JÓZSEF: Szamártenyésztés az állami ménesekben és a ménesbirtokokon
FADLALLAH EL HEDAD Mihály ezredes, Bábolna egykori parancsnoka, 1901-1902 telén lóvásárló expedícióra Arábiába utazott. Az útról és a vásárolt 13 lóról a Vadász és Versenylap 1902. évi június 24-i számában beszámolót közölt. A cikk végén megjegyezték, hogy a lovakon kívül 2 perzsa szamarat, egy mént és egy kancát is vásároltak. Az 1915-ben Bábolnáról áthelyezett. EFFENDI számáraién (sz.: 1912, sütése B 12, E 1) apja ZM/? „eredeti perzsa faj", anyja MESCHINE, „eredeti syriaifaj" bejegyzésekkel szerepel. A bábolnai szamármének származási lapjain perzsa szamárkanca nem szerepel, viszont több „syriaifajú szamár" nevével találkozunk. Ilyen az enúíieUMESCHINEn kívül SZÁLI kanca és MASHOUND mén. Érdekes, hogy a Magyar Statisztikai Közlemények sorozatban megjelent Külkereskedelmi forgalom az 1902. évben c. kötetben a FADLALLAH EL HEDAD által behozott szamarak (a 13 ló sem) nem szerepelnek, s nem találunk adatot a Mezőhegyesen felálhtott ANTAR, Arábiából importált szamármén''vásárlásáról sem. Ezzel szemben a külkereskedelmi évkönyvek 1903-ban 3 egyiptomi, 1906-ban 8 törökországi szamár behozataláról tanúskodnak. Úgy látszik, hogy Bábolna, hagyományainak megfelelően, a kezdetben az eredeti keleti vérű, az arab ló és a szamár őshazájából származó szamarakat helyezte előtérbe, s ebben nem kis szerepe lehetett FADLALLAH EL HEDADNAK. A későbbi években már semmilyen utalást nem találunk a keleti importra, viszont a törzskönyvekben feltűnnek az olasz származású szamarak, például a BARKA nevű mén. Bábolnán magyar származású szamarak is voltak, így a Mezőhegyesre áthelyezett GABI anyja „TÜNDÉR, vásárolt magyar parlagi" kanca volt. A két háború közötti időszakról bábolnai törzskönyvi feljegyzés szintén nem maradt fenn. Tudjuk, hogy a legtöbb szamármént ebben az időszakban helyezték át Mezőhegyesre, míg a mezőhegyesi tenyésztésű EFFENDI I mén Bábolnára került. Az egyéb vonatkozású bábolnai iratok között található néhány éves jelentésnek kézzel írt fogalmazványa. 2 ' Ezekből kitűnik, hogy a ménesben 1932-ben 10, 1933-ban 10, 1934-ben 12, 1935-ben 11, 1936-ban 12 és 1937-ben 11 szamár volt. Az állományban fölösleges számban mének is szerepeltek, amelyeket uradalmaknak adtak bérbe. így például 1935-ben gróf Esterházy Móric csákvári 24 , gróf Wenckheim Dénesné pusztaszőllősi, Frigyes főherceg magyaróvári és a kincstár csőszpusztai uradalmaiban fedeztettek bábolnai állományban levő szamárménekkel. Az 1950-es években a szamarakkal Bábolnán is újra foglakozni kezdtek. Az 5 kancából álló tenyészetben SZIRIUSZ?* 1 ', martina francai fajtájú szamár, fedezett. Erről egy rövid, részletesebb adatok nélküli törzskönyvi füzet tanúskodik. A kisbéri ménessel, illetve a ménesbirtokkal kapcsolatban a mezőhegyesi törzskönyv mindössze azt jelzi, hogy SAMU 1 (SAMU - 8 EFFENDI2) mént a kisbéri méneshez helyezték át. A kisbéri ménesbirtokot is bemutató M kir. Állami Ménesbirtokok (1933) c. kiadvány megemlíti az öszvérek előállítását, sőt egy fényképet is közöl, ahol a ménesben néhány öszvércsikó is látható. A sütvényi katonai ménesben szintén volt szamár. Mezőhegyesről 1921 augusztusában 4 szamárkancát adtak át Sütvénynek (mezőhegyesi bejegyzés). Ugyancsak tartottak szamarat a bántapusztai hegyi lovakat (hucult) tenyésztő katonai ménesben. A ménes részére 1926-ban Franciaországban két poitoui szamármént vásároltak. Bántapusztán mintegy 20 hidegvérű és sodrott kancát állítottak be kifejezetten öszvér-előállítás céljára, de a bántapusztai ménes ezután fertőző tenyészbénaság miatt megszűnt.
