Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
ERNST JÓZSEF: Szamártenyésztés az állami ménesekben és a ménesbirtokokon
Lényeges változás a birtoknagyság szerinti megoszlásban következett be: 1945 után az egész állomány a földnélküliek és kisgazdák tulajdonába került. A nagyüzemi átszervezéssel egyidejűleg a szamárállománynak mintegy 20 %-a az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek tulajdona lett, viszont a legnagyobb részük a továbbiakban a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok igás állata maradt. A szamártenyésztés kezdetei Mezőhegyesen Az első törzskönyvben 27 szamárkanca szerepel, de a háborús események miatt nem mindegyik kancát lehetett értékelni (besorolásuk később történt, s az 1919-1920-as események nem szerepelnek). Az adatok 1896-tól 1919-ig szólnak. Az állományban levő kancákról a törzskönyvet utólagosan, 1913-ban vehették fel. Erre az enged következtetni, hogy a fedeztetések pontos időpontja (hónap, nap) csak 1913-tól szerepel, továbbá, hogv 1 az egyik idős kanca ( 6. JULCSA) már tenyésztésben levő lányainak sorszáma megelőzi anyjukét. Mindenbizonnyal valamilyen feljegyzések forrásul szolgálhattak, mivel a pontos ellesi időpontok már 1910-től megvannak. A törzskönyv felfektetése egybe esik HAGENBECK stellingeni állatkereskedőtől megvásárolt, ismeretlen származású, TRIPOLIS nevű szamár mén felállításával, valamint 1913 novemberében beszerzett további hat kanca állományba vételével. Sajnos TRIPOLIS-x()\ nem maradt meg a törzskönyvi lap. Lehetséges, hogy, a ménes gyakorlatának megfelelően, a tenyészmének adatait külön vezették. Itt kell megjegyezni, hogy az állami ménesek törzskönyveit rendkívül precízen, a katonai adminisztráció fegyelmezett pontosságával vezették, viszont a szamarak törzskönyvében némi lazaságok tapasztalhatók: így például nincs feltüntetve, hogy a szamarat kitől és honnan vették, hiányosak a méretadatok stb. A szamár így volt mindenütt. Mosolyogva, melegen tekintettek erre a mélabúsan nézelődő állatra, amely hálásan fogadott minden veregetést, serényen végezte munkáját, beérte rossz minőségű takarmánnyal, s e szerény egyénisége miatt jelenléte, munkája a háttérbe szorult, eltűnt, mint szürke szamár a ködben. A törzskönyv szerinti a Mezőhegyesi Állami Ménesben az első szamár 6JULCSA volt. Az 1893-ban született, ismeretlen származású, 124 cm marmagasságú kancát 1896-ban vemhesen vásárolták meg. A kancát 1902-ig nem fedeztették. Ekkor került a ménesbe egy Arábiából importált szamármén, amely lányainak származási lapjainANTAR néven szerepel (bővebb adatok nem állnak rendelkezésre). 6JULCSA törzskönyvi bejegyzései 1918-ban szakadnak meg, így az ekkor 25 éves szamár további sorsa ismeretlen. A kancának összesen 13 csikója született: 8 kanca és 5 mén. A kancák közül egyet selejteztek, hét a ménesben maradt, míg a mének közül négyet tenyészménként értékesítettek, egyet pedig heréltként használatra tartottak meg. 6JULCSA hét kancacsikójával a mezőhegyesi ménes szamártenyésztésének egyik családalapítója lett, és ivadékai a tenyészet végleges felosztásáig a ménesben maradtak. 6JULCSA családja a magas életkorral, a rendkívül jó termékenységgel, életképes csikóival tűnik ki (ezeknek az értékmérő tulajdonságoknak családonkénti öröklődését más állatfajoknál is megfigyelték).
