Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

BALÁZS GYÖRGY: Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok a 18-19. században

így az ember hatalmába kényszeríti a vizet, hajtja a malmot, öntözi a száraz réteket, saját erejé­vel tisztogatja csatornáit, tehát rengeteg haszna van." 72 iMindamellett 1781-ben a megyei felülvizsgálat során a tanúk Simontornyán kijelentették, hogy a mocsarak és ingoványok ugyanolyan állapotban vannak, mint annak előtte, s a költsé­ges munkálatoknak semmi gyakorlati haszna nem mutatkozik. Az egyik tanú Pálfán elismeri, hogy a malomgátak átvágása óta az áradás hamar elvonul, a kaszáló rétek terjedelme gyarapo­dott, de ez nem ér fel azzal a kárral, hogy a közeli malmok (szentlőrinci, kölesdi) elrombolá­sa miatt távoli helyre kell vinni gabonájukat őrletni, ami egyéb munkájukban zavarja őket. A Dél-Dunántúl vízimalmai is megfogyatkoztak a 18. századra: a Kerkán a 14. században 90, 1777-ben 26 vízimalom állott, az Egregyen 20 helyett 15, a Murán viszont a II. József-féle katonai felmérés térképlapjai szerint egy 35 km-es szakaszon 52 hajómalom sorakozott. Az „Őr­ségi Tartományban" 1818-ban a Kerkán 5, a Kis-Kerkán 2, míg a Zala őrségi szakaszán egy vízi­malom sem volt: „A Zalamentiek kevés termésüket a Rába malmaiban őrölték." 73 A Zselic vizei - Almás, Gyöngyös, Zselic, Berki patak - a 19. század első felében 52 vízi­malmot hajtottak. A vizek rendezési tervét Török Ferenc vármegyei földmérő készítette el. A szá­zadfordulón még 45 malom működött. 74 A Tisza és vízgyűjtőjének szabályozása A Tisza felső, hegy- és dombvidéki szakasza nagyesésű, majd Tiszabecsnél a síkságra ér­ve esése néhány centiméter kilométerenként (a teljes vízgyűjtő reliefenergiája 2000 m). A sza­bályozás előtti Tisza lefolyási viszonyai igen kedvezőtlenek voltak: ősi ártere 1,9 millió ha-ra te­hető. 75 Hatalmas teriiletek állandóan víz alatt állottak, mocsarasak voltak (Nagy-Sárrét: 46.000 ha, Ecsedi-láp: 40.000 ha, Bodrogköz, Rétköz, Kis-Sárrét, Tisza-Körös-zug, Tisza-Marosszög egyenként mintegy 30-35.000 ha). A mocsarak létrejötte, fennmaradása a természetföldrajzi okok mellett az emberi beavatkozásnak (kezdetben hadászati, védekezési célból, később víz­használatok: malmok, tógazdaságok létesítésének) is köszönhetők. 76 A Kraszna és az Ecsedi-láp szabályozás előtti állapotát Suchodolszky mérnökkari száza­dos 1775. évi jelentése jellemzi: „A sok malomgát Nagymajténytól egészen Olcsváig az áradáso­kat nagyon elősegíti. A folyásában akadályozott Kraszna medre évről évre jobban eliszaposo­dik... A szabályozás előtti időkben csak házi- és kézműipar, valamint malomipar volt. Csaknem minden községben volt szárazmalom és nagy volt a vízimalmok száma is." 77 A Bodrog, Ung, Latorca és Labore szabályozására 1774-ben kiküldött királyi biztos, báró Orczy Lőrincz tábornagy 1782. évi lemondó levelében beszámol addig végzett munkájá­ról: „... teljes hosszában szabályozta az Ung, a Latorca és a Labore folyókat, töltéseiket kijavít­tatta, medrüket kitisztíttatta, a víz lefolyását akadályozó malomgátakat és malmokat lerombol­tatta, s a szükséges helyeken új malomcsatornákat ásatott." 78 A hajózást nemcsak a gátasmalmok akadályozták. Felfelé a hajókat vontatni kellett, s mi­vel a hajóvontató utak a folyópartokon voltak, a parthoz közel kikötött hajómalmok is akadályt jelentettek. Az első tiszai hajózási térképen, 1773-ban külön jelzik a hajózás akadályait, a cso­portos hajómalmokat (Szegeden 13, Röszkénél 10, stb.).' 9

Next

/
Thumbnails
Contents