Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

TÜDŐSNÉ SIMON KINGA: A földbirtokos Kálnoky Sámuel (1698)

kastélyából így írt Teleki Mihálynak: „Hallottam volt, hogy medgjet sziikün kaphattak kegyelmed számára. Az feleségem az Asszonynak ó' kegyelmének (...) egj átalag medgjet küldött. Idjekezet ugj be rakatni, hogj meg ne roncsolódjék, de az hosszú ut miatt ha meg romlót is, io leszen medgjes bornak."

5 A veteményes kerteket gyakran tarkították gyümölcsfák. Miklósváron a veteményes kertben különbféle gyümölcsfákról számol be az összeíró. Kőröspatakon „puszpángal és gyümölcsös fákkal" ültették körül az ágyasokra osztott kertet. A leltárban nem szólnak a veteményes és virágos kertekben termesztett zöldség- és virágféleségekről. A pincék és kamrák körülbelül egy évre tartalékolt élelmiszerei között azonban felsoroltak: vereshagymát, retket, almából csinált ecetet, aszalt meggyet ,s nem hiányzott a magyar konyha fő ékessége, a káposzta sem. A mezőbándi kocsmárlásból befolyt I696. évi elszámolásból azonban megtudjuk, hogy 24-24 dénárra „murkot, vereshagyma és petrezselyemmagot" vettek, 39 dénárra fokhagymát, 12 dénárra pedig palántának való magot vásároltak.

7 Az 1688-ban készített csíkkozmási javak összeírásában olvashatjuk, hogy a csűröskertből nyíló veteményesben: „Vagyon itt petrezselyem 15 apró ággyal, ezeknek hete jó, nyolca alábbvaló, elegyesleg vereshagymával. Murok kilencedfél ággyal, mind jó. Vereshagyma 13 ággyal. Fokhagyma öt ággyal. Répa hét ággyal. Retek egy ággyal. Ezeken kívül van felesen tárkony, zsálya, szekfű etc. Item egresfa egy sorral ültetve. Egy kevés hüvelykes borsó. Egynehány bokor magnak való káposzta és két ágy magnak való petrezselyem."

8 A zordabb időjárási viszonyok ellenére Székelyföldön is megtermett néhány szőlőfajta. Kézdiszentléleken az udvarház virágoskertjét szőlős kertnek nevezték. Középajtán, gróf Kálnoky egyik jobbágyának földje a falu napsütötte domboldalai, az úgynevezett „Szöllös Kert" alatt húzódott végig. Kőröspatakon a „nyíl oldalban a Kálnoky Farkas Uram Udvarháza felett egy darab szőlős nevű kert"-et az összeírás évében „marha legeltető" kertnek neveztek. Megjegyezzük, hogy Háromszéken a szőlőt inkább a gyümölcs pótlására ültették, mint borkészítésre, hiszen termesztése, a földrajzi viszonyok következményeként, csak kisebb területekre korlátozódott. Az 1703. évi Háromszék és Csík adóösszeírását lelkiismeretesen vezető udvari kiküldött is megjegyzi a császárnak szóló jelentésében, hogy „Székelyföldön szőlő nincs".

9 A Kálnoky-birtok bortermelő szőlőse a mezőségi részeken terült el. A mezőbándi majorság gazdatisztjének, Bodoki Tamásnak 1685 májusában kelt leveléből értesülünk, hogy a parasztok a „Bandi szőlő kapálást el végezték, az tancsit most kapálják, az herbükit is."

7 1692ben Lázár Erzsébet férjének a magyarnádasdi birtokukról küldött levelében ezeket olvashatjuk: „az bort ma is számba vettem." Majd a sárosi, a nádasdi majorságbor, az adóságbor, a dézsma és a váraljai majorságbor felsorolása után megjegyzi: „Ürmös bort két átalaggal csinált István Mester, imár némellyike maid megh is forrott". Végül hozzáfűzi, mivel a kézdiszéki jobbágyok elvégezvén a munkát készülnek haza, „s ezek a borok megh forván a mind Bandi borokkal együtt, most a jó időn jól s ingyen beszállíthatnák" a kastélyok pincéibe.

10 A saját szükségletük kielégítése mellett a kocsmárláshoz szükséges bort a gazdag bortermő vidékekről hozatták be. Erre következtethetünk a gazdaság pincéjében őrzött hordók megnevezéséről. A kőröspataki pincében volt két százliteres „havasalföldibül" hozott hordó bor. A „nádasdi bor"-ral teli hordó mellett „Moduai" bort tartottak. A kőröspataki kastély gazdasági