Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

MOLNÁR ZSOLT: Területhasználati konfliktusok a Szentendrei-szigeten

A sziget természeti adottságainak bemutatása, a sziget települései Földrajzi elhelyezkedés A Szentendrei-sziget az Alföldre lépő Duna első szigete, a fővárostól északra, a Dunakanyarban található, 30,85 km hosszú, átlagos szélessége 2,3 km, területe 58 km2. Vonzerejét a Dunakanyar jelenti, amely a magyarországi idegenforgalom egyik legjelentősebb célpontja. Nyáron, a festői tájnak köszönhetően, jelentős a hazai és a külföldi turistaforgalom. A sziget az Alföld nagytájon, a dunamenti síkság Vác-pesti dunavölgy kistáján fekszik (1. Térkép). A terület kialakulása, éghajlata A Duna munkájának eredményként, hat sziget összeforrásából alakult ki a Szentendreisziget jelenlegi formája, amely a talajvizsgálatokból egyértelműen kitűnik. Egyes nézetek szerint a Kis-Duna-ág mesterséges átvágás eredményeként jött létre. A sziget mérsékelten meleg, mérsékelten száraz és száraz területek határán terül el. Az évi napsütéses órák száma 1950 óra, melyből a nyári negyedévre mintegy 800 óra jut. Az évi középhőmérséklet - az országos átlaghoz hasonlóan - 10-11°C, a tenyészidőt tekintve ez 16,8-17,2 °C, 10 °C fölötti hőmérséklet átlagosan az év 187 napján, április 15-e és október 19-e között van. Az évi csapadékmennyiség 580-620 mm, az uralkodó szélirány, a környező hegyek védelme és a Duna-völgy miatt, az északi, átlagos sebessége 2-2,5 m/s (Magyarország kistájainak katasztere I.). Földtani, talajtani adottságok A sziget triász karbonátos alapkőzeten települt, amely a Dunántúli-középhegység folytatása. Az alsó holocénban a folyó alsószakasz jellegű volt, ennek következtében sok sziget és homokpad képződött. A mai sziget hat kisebb korábbi sziget összeforrásának, a homokpadok feltöltődésének eredménye. Alluviális üledék, a vízborítástól függően, homok-, humuszoshomokés öntéstalaj borítja. A különféle öntéstalajok (nyers öntés, humuszos öntés, öntés, réti öntés, stb.) a sziget legelterjedtebb, egyes változataikban mozaikszerűen előforduló talajtípusai. Gyakorlatilag döntő részben ezeket a talajokat találjuk a Duna eltemetett fattyúágai helyén, valamint a folyam, ma már gátak közé szorított, jelenkori árterületein. A rétitalajok a Szentendreisziget legfiatalabb térszínein elszórva, foltonként jelennek meg (Stefanovits, 1992.). A sziget középső területeinek nagy részét óholocén eredetű homok fedi. A homokszállítás folyamatának kezdetétől függően alakult ki humuszoshomok-, illetve homokos váztalaj. A homoktalajok lényegesen kevesebb szennyeződést bírnak el, mint a vályog- vagy agyagtalajok. Mindez azért rendkívül fontos, mivel a sziget üdülőfalvai, Surány és Horány nagyrészt homokra települtek. A terasz csernozjom talaj, a pleisztocén végi Dunaterasz szigetek maradványainak jellegzetes talajtípusa. A rozsdabarna erdőtalajok a sziget területeinek ritkán előforduló talajtípusai. Összefüggő csernozjom talajfolt a szigeten két helyen található, a Kisoroszi határ déli részén, valamint a sziget délkeleti szegletében (Stefanovits-Tankó, 1983-).