Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

RESTAURÁTOR- ÉS MODELLKÉSZÍTÉSI MUNKÁK A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUMBAN - Bukovinszky R. Tamás: A vámosoroszi szárazmalom M=1:15 léptékarányú modelljének elkészítése

get kellett számolni, hogy egy-egy gép alkatrészeit külön-külön a megfelelő méretre lekicsinyítsük. Nagyon sok műhelyrajz és vázlat készült, ezeket összegyűjtöttük és hozzácsatoltuk a tervdokumentációhoz. A földpadló felhordása után mindent a helyére ragasztottunk, mert a tetőszerkezet megépítése után már lehetetlen lett volna ezeket berakni az épületbe. A ragasztásokat polivinylacetát alapú ragasztóval végeztük, a földpadló kétalkotós műgyanta (araldite M + HY 956) és mosott kvarchomok keveréke. A sárgerendákat - mivel azok a vályogfalon belül vannak és láthatatlanok - kihagytuk. A koszorú gerendák, a mestergerenda, a padlás hágatott padlója, valamint a szarufák, torokgerendák és a nádlécek vörösfenyőből készültek ugyanolyan csapolásokkal, lapolásokkal és illesztésekkel, mint az eredeti tetőszerkezet. Következő lépésként a malomépület készült el. Az épület maga és a kőpad tölgyfából és akácból vannak. A malom tetőszerkezete, a szarufák, torokgerendák, nádlécek csakúgy, mint az olajütőnél, vörösfenyőből készültek. Legtöbb fejtörést az épületegyüttes középső része, a kerengősátor okozta. Ennek az épületnek a tetőszerkezetét ugyanis úgy alakították ki, hogy egy köríven elhelyezett 12 oszlopon támaszkodik a 12 szarufa alsó vége, felső végük pedig a kör középpontjában függőlegesen álló császárfába csapolva találkozik úgy, hogy együttesen egy kúp alakot formáznak. Ki kellett tehát találni egy tartót vagy állványt, amely a császárfát a megfelelő ponton a levegőben tartja addig, amíg a 12 szarufa felső végét hozzárögzítjük. A problémát úgy oldottuk meg, hogy elkészítettük a nagy fogaskereket (tölgyfából a tengely, küllők és körív, akácból a fogak), és pontosan beállítva rögzítettük a helyén, majd a bálványra (a kerék tengelyére) ráerősítettünk egy méretre esztergált facsövet, melynek felső végébe illesztettük a császárfát. A szarufák beragasztása után ezt a segédeszközt eltávolítottuk. (A behelyezés előtt háromfelé vágtuk, hogy később könnyű legyen kiszedni). A három épület tetőszerkezetének összeépítése után az olajütő tetején 10 cm szélességben cirokból nádtetőt készítettünk, ezzel jelezve, hogy a teljes épületegyüttes náddal volt fedve. A telő többi része nincs nádazva, hogy látható legyen az épületek belső tere. A terep kialakítása után a modellalap oldalait tölgyfaborítással láttuk el, melyen az üvegvitrin számára hornyot képeztünk ló. A modell megépítése 1600 munkaórát vett igénybe. A modellt építették Bukovinszky Róbert Tamás és Kovács Géza restaurátorok. A modell építési fázisairól a fotókat Papp Tibor készítette. Szakértőként Balázs György muzeológus működött közre.