Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
VÖRÖS ÉVA: Herman Ottó tevékenysége a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeumban
lő színvonalon lehessen ellátni, a kiállítások és a gyűjtemények a múzeum 1896-os megalapítását követően sokkal több témát öleltek fel, mint napjainkban. íme e sajátos, ma nem megtalálható szakterületek közül néhány: agrogeológia, káros és hasznos állatok, munkásiigyek, meteorológia, gazdasági épületek, ősfoglalkozások, vízépítészet és talajjavítás. 6 Akkoriban a múzeumi alkalmazottak létszáma minimális volt: igazgató, őr, gondnok, továbbá kezelő-, segéd- és szolgaszemélyzet. Éppen ezért - az építkezés folyamatos előrehaladtával és a nag}' részben már kész osztályok szakszerű berendezésével - Darányi Ignác, akkori földművelésügyi miniszter 8 , többek között a következő híres, közéleti, tudós embereket bízta meg: dr. Konkoly Thege Miklós 9 - meteorológia, Faragó Lipót 10 - folyószabályozás, talajjavítás, Keller Gyula 11 - mezőgazdasági munkásügy, Treitz Péter 12 - agrogeológia, Bolla Mihály 13 - gazdasági építészet, Herman Ottó 14 - ősfoglalkozások. 15 Herman Ottó, amikor hozzákezdett az Ősfoglakozási osztály berendezéséhez, már hatvanhat éves volt. (Lásd az 1. sz. mellékletet.) E munkája mellett látta el az 1891-ben általa megalapított Magyar Ornitológiai Központ vezetését is, és a kettő együtt igencsak igénybe vette az amúgy is egyre gyengébb fizikai állapotát. (Lásd a 2. sz. mellékletet.) Ennek teljesen tudatában volt ő is, s ezt jelezte Saárossy-Kapeller Ferenc igazgatónak: „... Teljesen lehetetlen, hogy én, mint egyes ember egyazon időben igazgassam a lYik nemzetközi Ornithologiai Congressus előkészítését és kijárjak a távoli Mezőgazdasági Múzeumba is. Az utóbbi helyen csak akkor foghatok munkához, a mikor a Congressussal készen leszek s a napok megnyúlnak. Kegyeskedjék ebbe belenyugodni." 16 Mégis rá esett a választás, hiszen ezt megelőzően 1896-ban az Ezredéves Kiállítás halászati, vadászati és pásztorkodási részét 1896-ban a városligeti tavon ő hozta létre. Ezt követően is foglalkozott az általa „ősfoglalkozásnak" elnevezett témákkal, folyamatosan kutatta és gyűjtötte a halászat és a pásztorélet tárgyait. Ezek egy részét a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeumban, 17 majd később a Néprajzi Múzeumban helyezték el. 18 Herman Ottót 1901-től bízták meg a múzeum ősfoglalkozása osztályának berendezésével és gyűjteményének kialakításával. Már ekkor kiderült, hogy nem csak egy évre szóló szerződés készült vele. Ez évtől kezdődően szinte minden soron következő esztendőben ugyanaz a probléma merült fel alkalmazásával kapcsolatban, nevezetesen, tiszteletdíjának anyagi fedezete. Erre vonatkozóan találtunk több dokumentumot is, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy tevékenységének voltak támogatói, és bizony ellenzői is. Az akkori hivatalos személyek közül komoly segítője volt Máday Izidor. Ennek az a magyarázata, hogy Máday Izidor az Országos Állatvédő Egyesület elnökeként többször is munkakapcsolatban állt Herman Ottóval, tehát jól ismerték egymást. 1881-től a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott különböző hivatali beosztásokban, 1895-től pedig mint miniszteri tanácsos. 19 Itt végzett munkájának egyik folyománya a következő hivatalos levél, amelyet Darányi Ignác miniszternek terjesztett elő: „Ebersz tanácsossal egyetértőleg alázatos javaslatunk az, hogy Hennán Ottó Nagyméltóságod által a gazdasági múzeum vadászati, halászati, erdészeti őfsjffoglalkozások] részének előkészületeivel a folyó 1901. évre 2 000 korona tiszteletdíj mellett megbízassék.
