Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

FARKAS GYÖNGYI: Propaganda és agitáció - Kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)

bakonypölöskei állami gazdaság vezetője, Veszprém megyei parasztküldött tartott előadást. A pártközpontból leküldött aktíva a következő jelentést küldte róla: „Sas elvtárs csaknem szórólszóra ugyanazt mondta el mint Kukucska elvtárs [aki előzőleg máshol tartott előadást]... Elmondta, hogy 5 csoportra lettek osztva... Ő az Üzbég Köztársaságban járt. Összehasonlítást tett a cári uralom és a mai rend között. Elmondta, hogy a szovjet emberek mennyivel és miért különbek valamennyi más emberfajtánál, hogy nézett ki régen és mennyivel különb a mai szovjet mezőgazdaság. Beszélt a terméseredményekről, számokkal alátámasztva... Általában mindenhol különb eredményeket érnek el, mint bárhol máshol és ezt a gépesítésnek köszönhetik és a tudományos talaj művelésnek... Milyen a kolhozdolgozók helyzete, milyen a lakisa, milyen a jövedelme, milyen a kulturális helyzet..., hogyan és mit dolgoznak a nők, „.hogyan gondoskodnak az öregekről."

12 A beszámolók és a Veszprémmegyei Népújságban a parasztküldöttek „tapasztalatairól" megjelent cikkek sokszor a hihetetlenségig pozitív adatokat közöltek a „világviszonylatban első" szovjet mezőgazdaságról, a kolhozok terméseredményeiről, a tagság szociális és kulturális helyzetéről. 1949- július-augusztusban például többrészes riport jelent meg a megyei pártlapban, amelyben Fodor Imre cseszneki parasztfiatal a következőképpen számolt be a Voronyezs melletti Iljics kolhozról és tagjainak életéről: "...a holdankénti termés 40-45 mázsa. El lehet képzelni, hogyan bámultak a mi parasztjaink, amikor az otthoni - jó esetben 7-8 mázsás - termés után látták ezt... Az anyadisznók kétszer szaporodnak évente. A két szaporodás évi átlaga egy anyadisznótól 19-20 darab... Mindent gép végez, a híres kombájn, amely megszántja, kultiválja a földet, azután learatja és a cséplést is elvégzi... [A kolhozparasztok házait], a háromnégyszobás, mindennel ellátott lakásokat, az állam építi hitelbe. Öt év alatt kell munkával letörleszteni."

13 Az 1951. évi megyei „küldöttség" egyik tagja pedig így mutatta be a kazahsztáni kolhoztagok életét: „A lakásukban olyan szőnyegek vannak, hogy szinte rálépni, hozzányúlni is alig mertünk. Nincs ház rádió, varrógép nélkül, a falakon mindenütt olajfestmények és mindegyik lakásban rengeteg könyv. A Molotov kolhozban 22 fogásos ebéddel fogadtak bennünket, de a többiben sem sokkal kevesebbel."

14 Az előadások „zavartalan" lebonyolítása és megfelelő számú hallgatóság biztosítása a községi pártszervezetek és a helyi tömegszervezetek feladata volt. A megyei pártbizottság gyakran panaszkodott az alacsony létszámra, emiatt azonban nem az érdeklődés hiányát, hanem a rossz szervezést okolták: „...a balatonfüredi járási bizottság a vasárnapi gyűlésre szombaton este értesítette ki az alapszervezeteket és persze ilyen esetben nem is lehet jól elékészíteni... Mezőlakon, ... akkor dobolták ki a gyűlést, amikor az előadó odaért a faluba."

15 A központnak küldött beszámolókban ugyanakkor a valóságosnál pozitívabban értékelték a „parasztküldöttek" beszámolóinak látogatottságát. Az 1950. szeptember 11-i pártjelentés szerint a megyében addig 40 helyen tartottak gyűléseket, amelyeken átlagosan 130-150 „érdeklődő" volt jelen. A legnagyobb számban ott vett részt a parasztság, ahol a küldött saját falujukból való volt, így például Bakonyszentlászló és Pápateszér községekben 500 körüli volt a hallgatók száma. Az 1950. október 10-i megye bizottsági ülésen ezzel szemben az hangzott el, hogy a beszámolókon többnyire 13-14 fő volt csak jelen.

16