Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

VAJKAI ZSÓFIA: Szívesen látott vendégünk, a parafa

tárolókat l-l darab, igen ügyesen lehántott kéregből csináltak, ami megtartotta a fa törzsének vagy ágának eredeti alakját. Ilyenek: méhkas, szapuló kád, puttony, bölcső. Kisebb széket, sámlit alig kellett faragni, mert az ágak természetes alakját használták ki. Göcsörtben végződő, hosszú ágat kertlocsolisra használtak, a kisebb könyökhajlatokból ivócsanak, a nagyobbakból tál lett.

28 Sótartó majdnem minden házban parafából volt, úgyszintén a gyufatartó.

29 Alentejo tartomány tipikus edénye a taro, amelyet először tejeskannaként használták, mert frissen tartotta a juh- és kecskenyájaknái kifejt tejet, amíg a gyűjtőhelyre értek vele. (Sajtot csináltak belőle.) Az 1940-es években a bádog tejeskannák jöttek divatba, de az edény kicsinyített formában a mai napig megmaradt. Ételhordónak használják, mert 3-4 órán keresztül megőrzi tartalma hőmérsékletét. Ilyenekben viszik ki magukkal az ételt a kéreghántó munkások is. A másik hagyományos forma a ládika, amely lehet fedeles és fiókos. Varróskatulyának, ékszeres doboznak használták.

30 Az előbb említett edényeket és ezeket is pásztorok faragták; úgy jellemzik az ottani népművészetet, mint nálunk a tükrösök, borotvatartók, ivócsanakok. Az edények nem annyira, de a ládikák - beleértve a sótartót is - felülete majdnem mindig díszített. Leginkább geometriai vagy virágmotívumokat véstek bele, sokszor nevet és évszámot is. A véseteket be szokták festeni pirosra, vagy valamilyen más élénk színre. Ezek a ládikák jegyajándékként kerültek a lányokhoz, amelyet illett egész életen át használni. JEGYZETEK 1. A huszadik század első felében Magyarországra teljes vasúti szerelvényeken érkezett „Fekete Parafa." - írja Székely Ervin (1997. 58. p.). Még az Orsz. Árhivatal által 1953-ban kiadott árjegyzék is tanúsítja, hogy hányféle terméket állítottak elő Magyarországon, importált parafából. 2. Portugália a világ parafaszükségletének 52, Spanyolország 27%-át adja. (Moreira da Silva 1993- 45. P-) 3. KREMER, B. 1995. 132. p. 4. BAUHINUS 1671. übr. XL Sect. IV. 424. p. 5. BAUHINUS 1671. Libr. XL Sect. IV. 424. p. és Plinius 19736. QLIVEIRA, Alves de 1991. 30. p. 7. VIEIRA, N. 1946. 496. p. 8. 1456-ban a király egyik „parafás" házáról rendelkezik; egy más levelében pedig a kőművesnek fizetendők között 16 tucat parafa lap is szerepel. Heniáni 1944. 162—163. pp. 9. BARROS, de 1933. 8. p. 10. Mendonça, Lopes de 1898. és Barata, P. 1965. A paratölgyet tíizifának vágták ki. amiben a hajósok is vétkesek voltak, hiszen ők is rengeteget vittek magukkal a tengeri utakra ugyanezzel a céllal. 11. OLIVEIRA, Alves de 1991. 26. p. 12. GVSQUILHO.J. 1990. 13. OLIVEIRA, Alves de 1991. 29. p. 14. MOREIRA, da Silva 1993. 35. p.