Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Kísérletek a szikes talajok megjavítására és a rajtuk való gazdálkodásra Magyarországon 1933-ig
tal kibocsátott felhívást eljuttatták azokhoz a vármegyékhez és városokhoz, ahol a legtöbb javítandó szikes föld volt. Füzet formájában kiadták a javítás követendő módját, valamint a javítandó területeket és a mészkőbányákat egyszerre feltüntető térképeket. 89 Az állami támogatást kétféle módon lehetett igénybe venni. Az egyik (úgy nevezett „B-kötelezvény") szerint a teljes költséget, kat. holdanként 140-145 pengőt (a javítóanyag beszerzési ára és avasúti szállítás átlagos díja) az államkincstár előlegezte meg, ami öt évig kamatmentes volt, majd a hatodik évtől kezdve 10 év alatt 5 százalék kamatozással kellett törleszteni. A másik lehetőség („A-kötelezvény") szerint a szállítás előtt kifizetett kat. holdanként 40 pengő ellenében a fennmaradó részt az államkincstár vállalta magára. Az akcióban részt vett gazdák túlnyomó többsége ez utóbbit választotta. Az állami kedvezmény igénybevételére a községi elöljáróságoknál lehetett jelentkezni, elsősorban azoknak, akik 300 kat. holdnál kisebb birtokkal (haszonbérlettel) rendelkeztek. Az igény bejelentése után a minisztérium szakértői megvizsgálták a területet, majd jelentésük alapján vették fel az arra alkalmas szántóföldet az állami támogatással megjavítandók sorába. A fentieken túl a minisztérium kötelezettséget vállalt arra, hogy a megjavított földek javítás előtt megállapított földadóját a javítástól számított tizenöt éven belül nem fogja felemelni. A szikjavítás gyakorlati megvalósítására a Karcagon alkalmazott úgynevezett Treitz-féle meszezési eljárást választották. A javítás évében fekete ugarként meghagyott táblát májusban vagy júniusban 18-20 cm mélyen felszántották. A szántás megülepedése után kat. holdanként 100-150 mázsa (173-259,5 q/ha) istállótrágyát teregettek szét, amit sekélyen azonnal alászántottak. Vetésig kiszórtak átlagban kat. holdanként 300 mázsa (519 q/ha) cukorgyári mésziszapot, vagy 150 mázsa (259,2 q/ha) mészkőport (8. kép), amit aztán hosszában és keresztben többször beboronáltak vagy tárcsáztak. 90 Ahol ezzel a módszerrel nem érték el a kívánt eredményt, ott a meszezés helytelen végrehajtása (pl. a meszet egyenetlenül szórták ki vagy alászántották) , vagy a terület alkalmatlansága (pl. meszes-szódás szik) volt a sikertelenség oka. Az állami meszezési akció több-kevesebb változtatással (pl. 1929-től a 300 kat. holdnál nagyobb birtok esetén is lehetett támogatást igényelni) folytatódott a következő években, és eredményeképpen 1928 és 1933 között 13 000 kat. hold (7.508,8 ha) szikes talajt sikerült meszezéssel megjavítani. JEGYZETEK 1. A szikes talajok közé azokat a talajokat soroljuk, amelyek kialakulásában döntő szerepet játszanak a vízben oldódó sók, elsősorban a nátriumsók. A nátriumsók mennyisége, állapota és a talajban való elhelyezkedése határozza meg e talajok tulajdonságait és a típusait. Szoloncsák típusú a talaj, ha a feltalajban halmozódott fel a nátriumion, jellemzője a magas talajvíz és a szerkezet hiánya. Ezek a régebbi néven meszes-szódás szikes talajok a Duna-Tisza közén jellemzőek. A szolonyec típusú szikesek (szoloncsák-szolonyec, réti szolonyec, sztyeppesedő réti szolonyec) mélyebb szelvényében van a vízben oldható sófelhalmozódás maximuma, itt alacsonyabban van a talajvíz és a szelvényfelépítése tagozódást mutat. Ezek a talajtípusok - régebbi néven mészben szegény kötött szik vagy széktalajok - zömében a Tiszántúlon fordulnak elő.
