Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

ENZSÖL IMRE: A Mosonmegyei Gazdasági Egylet a dualizmus idején

Az egylet segítette egy minta-hússertéstelep létrehozását, ami Mosonszentjánoson, Weisz Arnold birtokán valósult meg. A gazdák azonban nem tudtak megbarátkozni a kizárólag húshasznosítású sertések tenyésztésével. Olyan sertést akartak, amely a hús mellett zsírt is ad. Ezért az egylet - rugalmasan alkalmazkodva az igényekhez - kísérletet tett egy lincolnshire és mangalica keresztezésű sertéssel. A gazdasági akadémia már korábban foglalkozott ilyen tenyésztéssel, tudott tehát a községeknek tenyészállatokat kiadni.

97 A hússsertés tenyésztésének a világháború adott nagy lökést. d) Baromfitenyésztés Az egyesület ezzel a tenyésztési ággal az 1880-as évek végén pusztító baromfivész idején kezdett intenzívebben foglalkozni. Az 189l-es jelentés szerint a járvány már majdnem végveszéllyel fenyegette a megye baromfitenyésztését. A minisztérium felhívására dr. Sőtér Ágost alelnök vezetésével 1891-ben baromfitenyésztési szakosztály alakult.

98 A konkrét cél egy minta-baromfitenyésztő telep alapítása volt, hogy ezáltal hassanak a kisgazdák gazdálkodásában olyan fontos szerepet játszó baromfitenyésztés fejlődésére. Két állandó tyúktelepet tartottak fenn, melyek alapját az állami baromfitenyésztő telepről vásárolt törzsek képezték. A telepekről a fajtatojások és a fölnevelt tenyészanyag egyaránt olcsón került eladásra - természetesen a kedvezmény ezúttal is csak egyesületi tagoknak járt. Az egyik telepet az egyesület a csikólegelőn, a másikat pedig Szűcs István, halászi kisgazda kezelésében tartotta.

99 A minisztérium az angol Plymuth fajtát terjesztette. A megyében - elsősorban a Duna mentén fekvő községekben a vízi szárnyasok tenyésztése adta a kisbirtokosság jövedelmének jelentős részét: a megyének mind tolltermékekből, mind baromfiakból nagy kivitele volt. Az egyesület úgy igyekezett ennek a jövedelemnek a növelését elősegíteni, hogy a kisebb hazai lúd- és kacsafajtáknak emdeni hidakkal és pekingi kacsákkal való keresztezését tűzte ki célul. Az egyesület az új fajták kiosztását a századforduló után kezdte meg - elsősorban a szigetközi községeknek. 19l4-re mindenütt érzékelhető volt a kiosztás jó hatása - a baromfianyag, különösen a víziszárnyasfélék teljesen átalakultak, testsúlyuk gyarapodott. A juhtenytenyésztéssel azért nem foglalkozott az egylet, mert a kisgazdákon igyekezett segíteni. (Az 1884-es állatszámlálás szerint az állomány 81,73%-a a közép- és nagybirtokosok tulajdonában volt.) A kisebb gazdáknak fontos lett volna, de nem volt sikeres az állatbiztosítás elterjesztésére vonatkozó törekvés. Szintén az állattenyésztés emeléséhez akart hozzájárulni az egylet abraktakarmányok közvetítésével. Hogy tagjainak megkönnyítse a haszonállatok téli takarmányozását, több ezer korona értékben vásárolt abraktakarmány-féléket, és azokat jutányos áron közvetítette a gazdáknak.

100 1897-ben 1,7 mázsa volt ennek az menyisége, ami 1914-re megközelítette a 3000 mázsát. Ismeretterjesztő tevékenység A gazdasági szakismeret terjesztése érdekében 1882-ben az egylet egy, havonta kétszer megjelenő szaklapot indított, amely az egylet alapító és rendes tagjainak ingyen járt.

101 A lap