Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

OROSZI SÁNDOR: Fehértemplom helység szerepe a magyar erdészeti igazgatásban

1884-ben már továbbment. Mivel a fehértemplomi erdőtiszti állásra senki sem pályázott, senki sem akart a vagyonközösség szakképzett erdésze lenni, az erdőfelügyelő célszerűnek látta az államerdészeti kezelés megvalósítását}^ A földművelés-, ipar - és kereskedelemügyi miniszter 1886-ban rendelte el az állami kezelésbe vételt. Ehhez a belügyminisztérium - mint vagyonfelügyeleti hatóság - is hozzájárult. „Meggyőződést szereztem arról - írta a belügyminiszter a társminiszternek -, hogy a vagyon község viszonyai a képviselő testület helytelen kezelése következtében oly zilált állapotba jutottak, hogy az ingatlan értéknek a végpusztulástól való megmentése kivételes és radicalis intézkedéseket igényelnek, annál inkább is, mert az ezred vagyonközségi ügyek kezelésére fennálló szabályrendeletek a létező bajok orvoslására kellő támpontot nem nyújtanak." Ennek alapján csak azt kérte, hogy a vagyon működtetéséből befolyó pénzt - az erdőkezelési költségek levonása után - adják át a vagyonközösség képviselő-testületének.

19 A vagyonközösségnek azonban egyelőre adósságai voltak, úgyhogy a magyar állam 32 ezer forint kölcsönt adott neki. Az állami erdőkezelés azonban - kihasználva az 1880-as évek végének, 90-es évek elejének kedvező faértékesítési viszonyait - ezt a pénzt hamar kitermelte, s például 1896-ban már 60 ezer frt-ot tudtak a vagyonközösségi önkormányzat rendelkezésére bocsátani.

20 Állami erdőkezelés Az államerdészeti kezelés elrendelésekor, 1886-ban nem Uidtak Fehértemplomon azonnal állami erdőgondnokságot (erdőliivatalt) létesíteni, hanem a lugosi kincstári erdőigazgatót, SCHNEIT Adolfot bízták meg a teendők ellátásával. SCHNEIT - mint „a volt szerb bán (sági) 14. sz. végezred vagyonközség erdeinek kezelésével megbízott m.kir. erdőtanácsos" - nagy lendülettel fogott a munkához. A fakitermelési szerződések lejárta után az erdők zömét házi kezelésbe vette, illetve új, a közösség számára kedvezőbb feltételekkel kötött szerződéseket. (A házi kezelés azt jelentette, hogy a fakitermelést és az ezzel kapcsolatos egyéb munkákat nem vállalkozókkal csináltatták, hanem azt az erdőgondnokság maga végezte.) Közben, mindezzel párhuzamosan, haladt - egyelőre a lugosi erdőigazgatóságon belül - a vagyonkezelő államerdészeti szervezet kiépítése is. Önálló, a Földművelésügyi Minisztériumnak alárendelt erdőgondnokság 1888-ban létesült Fehértemplomon. A szolgálati viszonyokról tudjuk, hogy az erdőgondnokságon állami alkalmazottként általában 1 főerdész, 1 erdész és 1 erdészjelölt (később 2 erdészjelölt, de erdész nélkül), továbbá számtiszt és pénztárnok dolgozott. (Az itt szolgálókat az Erdészeti Zsebnaptár címtára alapján név szerint is ismerjük. Lásd a mellékletünket!) A vagyonközösség alkalmazott még - az állami erdőkezelés előtti időkből megmaradt - 4 fővadászt, 20 erdőőrt és melléjük rendelt 20 napibéres erdőőrt (tulajdonképpen szakképzettség nélküli erdőszolgát). Az esetenként szükséges tűzőröket is a vagyonközösség fizette. Az erdőőrök védkeriilete általában 1870 kli-at (1076 ha) tett ki. Rajtuk kívül alkalmaztak még faraktárőröket is. Afővadászok - akiknek a szakképzettségére vonatkozóan pontos adatunk nincsen - számára kiadott szolgálati utasítás szerint ők mind az erdőművelési, mind az erdőhasználati munkákat felügyelték, továbbá az erdőőröket irányították. Első pillantásra tehát az erdőgondnokok