Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig

betegségeket tárgyalta. A nem fertőző betegségek körében a tojásképződés rendellenességeit és a hím ivarszervek, a kiválasztószervek, az idegrendszer és az érzékszervek, az emésztő- és a légzőszervek, a keringési rendszer, a végtagok és a bőr betegségeit ismertette az akkori legmagasabb tudományos színvonalon. 103. PÜTZ H. 1882. 130., 141-144., 163-164., 674., 680-685. p. A baromfikolerát részletesen ismerteti, s kitér arra, hogy Pasteur baromfikolera elleni vakcinája a gyakorlatra még nem érett, viszont a lépfene elleni védőoltás már megfelelő. Szól a baromfi rühösségéről, a .gregarinák" okozta bélcoccidiosisról, a mételykórról, a madártetű-atkákról, a bőr alatti kötőszövetben és a légutakban élősködő atkákról, az óvantagokról és a bőrduzzanatokról. 104. ROLL, M.F. 1885. 69-76. p. 105. FRIEDBERGER F.-FRÖHNER, E. 1886. 15-41., 7-72., 21-212., 244-246., 303-307, 312-314., 345347. p. 106. MONOSTORI K. 1896. 52-53., 56-79-, 94-95-, 118.. 192., 195.. 197., 202., 233, 244, 256, 260261., 275, 277, 301., 309-311. és 333. p. MONOSTORI (KRAUSZ) K. (1852-1917) a Pesti Állatgyógyintézetben nyerte el állatorvosi oklevelét. 1873-ban az állattenyésztéstan keretében már sok tárgyat, közöttük szülészeti segélynyújtást (ars obstetriciae) és szárnyasállat -tenyésztést is tanított. Széleskörű publikációs tevékenységével felvirágoztatta a hazai állattenyésztési szakirodalmat. 107. FÜR L-PINTÉRJ. 1989- 569-573.p. 108. MONOSTORI K. 1914. B. 254-255. p. Számos gyakorlatias publikációja közül ebben a közleményében egy zárt láda rajzát adja meg. amelyben az állat fészkelődés útján maga hinti be tollazatát ázsiai rovarporral. Ebben az iőben még a WAGENFELD (186l) könyvében is szereplő, régi értékegységekben fejezték ki a gyógyszerek adagjait. 109. GRUBICZY G. 1877. l-2.p. 110. VARGA F. 1878. 1. sz. 1. p. A Velerinarius c. szakközlöny megindításának évében, az egész Kárpátmedencére kiterjedő Magyarország területén még csak 4-5- állatorvos volt! 111. GRUBICZY G. 1875. 90. p. 1891. 105-130. 127-133, 143,196, 207, 226-227, 237-239, 257.p. 112. FERENCZY I. 1812. 1-12. p. 113. SZEPESSY G. 1982. 183-185.p. FERENCZY I. és mások népszerű baromfgyógyászati tanácsait foglalta össze. 114. HUTYRA F. 1894. 87-96, 319-329, 483-491. p. 1895. 334-337. p. 1896. 183-186, 204-210, 244-245. p. HUTYRA F.-MAREK J. 1904. HUTYRA az „állatorvosi belgyógyászat" következő, magyar nyelvű kiadását már MAREK Józseffel írta meg (1904. 8, 61, 71, 213, 216., 344, 352.. 498-500. p.). Ezután még németül is HUTYRA haláláig 6 kiadásban jelent meg. (Pl. HUTYRA E -MAREK J. 1910. 88-99, 287-292, 421-436, 837-841, 1011-1015. p.). Lefordították művét angolra, olaszra és spanyolra is. 1901-ben a tanszék kettévált, HUTYRA a járványtani tanszéket irányította, MAREK a belgyógyászati tanszéket vette át, amelyet 1935-ig vezetett. FÜR L.-PINTÉRJ, 1989.1. k. 841-846. p. 115. TREVISON 1887-ben a Pasteurella nemzetségnevet, LIGNIERES 1900-ban a Pasteurella elnevezést használta. A baromfikolera kórokozóját 1939-ben sorolták a Pasteurella multocida új törzsei közé. SZENT IVÁNYI T. - MÉSZÁROS J. 1985.174.p. 116. HERMAN O. 1891. 26-27. p.