Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig

JEGYZETEK 1. DUIN, N.-SüTCLIFFE, J. 1993. 6. p. Ugyanezt a gondolatot fejti ki BARNAL-ra hivatkozva KARASSZON D. (1980. 2.p.), elmarasztalva a szaktudományok egyoldalú szemléletét, amely csak csak a jelen ismeretenyagát tartja lényegesnek (prezentizmus). 2. A baromfi kifejezést apecus fordításaként SZENCZI MOLNÁR .ALBERT: Dictionarium Ungarico-latinum Norinbergae c. l604-ben írt munkájában fordul elő első ízben, azonban akkor aligha jelentett szárnyast (MOLNÁR A". 1963. 9p), hanem aprómarha pl juh vagy növendék-barom lehetett (MARTHA ZS. 1980. 219-220.p.) CSŐSZ GY. 1937. 17. p. Barom a szarvasmarha (és annak gulyája), a tulok ökör, lábasmarha, jószág, lábasjószág. A baromfi szinonimája még az apróbarom (PÁPAI PÁRIZ E- BOD P. 1767, 1782. Dictionarium. Nagyszeben); az aprómarha (MÁRTON J. 1807. Lexikon vagyis szókönyv. Béts.): a szárnyas (A Besztercei szószedet, 1892., FINÁLY H. Budapest), a szárnyas háziállat (HUTYRA F. 1894. Állatorvosi járványtan); a tollas majorság (Magyar Nyelv folyóirat 1907); a házimadár (ZIMMERMANN Á. 1922. Háziállatok anatómiája, Budapest); a szárnyas baromfi (MANNINGER R.-KOTLÁN S. 1931.), Erdélyben és Nyugat-Dunántúlon majorság, északon aprólék, a Felső-Tisza vidékén aprómarha, az Alföld nagyobb részén apró jószág (ORTUTAY GY. főszerk. 1977. MNL. 225. p), a háziszárnyas (JUHÁSZ J. et al. 1972. 93. p.). Megjegyzendő, hogy a galambot a nép nem sorolja a szelíd madárfélék közé (GYŐRFFY-VISK1 MNL II. k. é.n. 142. p.), de a baromfitenyésztési kézikönyvekben a galamb a baromfi-fajok sorát zárja (I)ÜR1GEN,B.1926. 4l8-546.p., HORN P. 1981. 635-677. p.). 3. HANKÓ B. 1940. 144., 145., 148., 149. p., HORN P. 1981. 629.p. 4. RÁTZ I. 1891.7. p. 5. KARASSZON D. 1975. 365-375. p. 6. SZEPES (SCHÜTZ) B. 1942. 1-73. p. 7. HUTYRA F.- MAREKJ. 1904. I.k. 213.p. 8. MARTHA ZS. 1987. 245. p. 9. GALGÓCZY K. 1855. 359-P10. MARTHA ZS. 1987. p. 245. 11. KISS L. 1925. A hódmezővásárhelyi ember aprójószágai. In. GYŐRFFY-VISKI MNL II. k. é.n. (kb. 1934-1940 között). 142. p. 12. PARTHAYG. 1986. 689-p. 13. ORTUTAY GY. szerk. 1977. MNL. 1. k. 228.p. 14. KATONAI. 1949. 164-I82.p. 15. KORIZMICS I. 1857. GL. jún. 25. 340. p. 16. A baromfiakat bíráló választmány jegyzőkönyve. 1857. GL. 323. p. 17. TELEKI J.-NÉ 19O8. I11.KÖVY9. p. 18. PARTHAYG. 1896. 692.p. 19. KOVÁSZNAYZS. 1896. 1-4. p. 20. Országos fajbaromfi-kiállítás... 1896. In. MARTHA ZS. 1987. 264,p. 21. JEKELFALUSSYJ. és VARGHA GY. 1887. 198.p. 22. GRUBICZY szerkesztője és saját költségén kiadója is volt 1876 decemberétől 1888-ig megjelent Gallus