Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig

kaldeusok, a médek, a perzsák és a hinduk szerint is gonosz szellemek, démonok (ördögök) okozzák a betegséget. Kifejezéseit a népi nyelv, sőt a mai köznyelv is széles körben használja, pl. szélütés. A járványt okozó szélben, szellemben (genius epidemicus) szilárdan hittek még a középkorban is.

3

"

1 Ezt a felfogást vallották az ókorban is, amikor a baromfiak között tömeges elhullást okozó, „dögletes pestis" okának a kígyó fújását tartotta.

3

'

1 Hazánkban a baromfihullákat azért akasztották az útszéli fákra, hogy a járvány (szelleme) azon az úton vonuljon el.

36 A pneuma-tanná szinte párhuzamosan alakult ki a humorápatológia racionáis irányzata. Klasszikus képviselője Hippokrates, aki a testnedvek helytelen keveredésére (dyscrasia) vezette vissza a betegségeket

37 lánghy is ezt a felfogást vallotta 1831 -ben, amikor a Mik pípét a nyirok „tisztátáanságára", míg a „száraz betegséget" (a faroktőmirigy megduzzadását) a vér és nyirok besűrúsödésére vezette vissza. A megrekedt „rossz vér" eltávolítására szolgáó univerzális eljárás volt az érvágás, amelyet baromfin is végeztek, pl. a pulyka „vörösdaganata" (a fejfüggelékek megduzzadása) esetén.

38 Ezekre a beavatkozásokra helyenként még ma is sor kerül.

39 A népi gyógyászat harmadik forrása az ún. szolidárpatológia

40

, amely a betegség egyedüli okát a szervezet szilárd szervei és szövetei állapotának megváltozásában véli megtááni. Ilyen állapotváltozást okozhat az „erőltetés", a „kihűlés", a meghűlés (megfázás). Ide tartozik pl. a pulykatollak vérbőségének a „hideglelésre", s a „baromfidögnek" a nyári melegre való visszavezetése.

41 E fogalmak racionáis, kórtani magalapozását ma részint a stressz elmélet

42

, részint a távoh érreflexek

43 feltételezésével magyarázhatók. A negyedik forrás az asztrológia („csillagjóslás"), amely az égitestek egylittállásának tulajdonít betegségre hajlamosító, vagy éppen gyógyulásra vezető hatást.

44 Ez a felfogás tükröződik egyebek között abban a népi hiedelemben, hogy holdtöltekor vagy hajnalban stb. kell szedni vagy adni valamilyen gyógyfüvet.

45 A karácsonyi ételmaradékot azért adták a baromfinak, hogy egész évben egészséges maradjon.

46 Az ötödik forrás az ákímia (alchemia)

41

', amelynek elmélete szerint a 4 „elem" (a hideg, a meleg, a nedvesség és a száraz) megfelelő arányát előidéző lényeggel (kvintesszencia) foglakozik. Ez maga az ötödik elem (quin

ta essentia), amely megszabja az egyes anyagok minőségét. E felfogás máig helytálló magja a száraz és a nedves hő gyógyhatása. Az ákímia követői az összes betegség gyógyítására képes titkos szert (arcanumot), az ún. bölcsek kövét keresték. Ez a hiedelem rejlik abban, hogy valamely népi szer a legkülönfélébb betegségekre jó (panacea)**', pl. a káhum-permanganát

49 a baromfi ivóvízében feloldva, vagy a FalP

0 áltá ajánlott, „mindennemű betegség ellen ható tyúkpor". A hatodik forrás a „füvészet", gyógynövénytan

51

, amelyből igen sok ma is hasznát növényt vett át a népi gyógyászat. Ilyen pl. a kamillavirág, amelynek főzete bevát szer emésztőszervi betegségek ellen, baromfi hasmenése esetén ma is használják. Ősidők óta ismert a fokhagyma, amelyet már Columella is ajánlott csirkék számára.

52 Klass viszont libatetvek ellen rozmaring és fapáfrány felhintéséről szólt.

x3 A hetedik forrás a népi tapasztáás, amely esetenként összhangba került a tudományosan megalapozott állategészségügyi intézkedésekkel. Pl. a baromfihullát a fa tövébe ugyan azért ásták el, hogy „hizlája a fát", mégis ezzel megszabadultak a járvány fő terjesztőjétől.

54 A vedlést sokan betegségnek gondolták

5556 de helyesen vették észre, hogy ebben az időszakban a ba-