Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

FÖLDYNÉ VIRÁNY JUDIT: Lippoczy Norbert könyvgyűjteménye a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

Amikor 1929-ben huszonhét évesen Lippoczy Norbert a régi kapcsolatok újrafelvételének érdekében édesapjával Lengyelországba utazott, nem sejtette, hogy ez az út sok szempontból döntő lesz életében. Ekkor az oravkai Macha^ tisztelendő úr révén, továbbá a tőle kapott üvegre festett Szűzanyát és Szent Annát ábrázoló munkákon keresztül, ébredt fel érdeklődése a népi kerámiák iránt is. A magyar borok kivitelét mintegy évtizednyi kényszerszünet után újra elindították. A kivitel központja Tarnów lett, melynek Tállyától való távolsága légvonalban 263 km. Lengyel részről Józef Baba prépost volt tanácsával a két Lippoczy segítségére, aki így már a harmadik generációval került kapcsolatba, 1890-ben Podolinban, 1910-ben pedig Tálylyán élvezte a Lippóczyak vendégszeretét. 1929-1933 között a tarnówi lerakatot a Mezőgazdasági Körök Lerakata vezette, amikor is az akkor harmincas éveiben járó Lippoczy Norbert átvette. További élete már Tarnówhoz kötődik, mert itt házasodott, lengyel aszszonyt véve feleségül. Munkája során évente többször is hazajött Hegyaljára, jövetelekor lehetőleg más-más útvonalat választva, mert a népi üvegfestés és kerámiák iránt vonzalma ekkorra már komoly érdeklődéssé, intenzív gyűjtéssé vált. A hegyi gorálok ebben nagy segítségére voltak. A 138 üvegre festett népies kép és ikon, és a 200 db hucul kerámiákból továbbá 40 "malapolski" szentből álló gyűjteménye szén alatt, majd padláson rejtve szerencsésen megmaradt a második világháború alatt is. Ma a népi üvegfestmény gyűjtemény 266 képet f oglal magába. Ezt 1956-ban a Tarnówi Egyházmegye Múzeumának ajándékozta, hálából azért a segítségért, amit 1956-ban a lengyel társadalom a magyar nemzetnek nyújtott. Bár Lippoczy Norbert többi gyűjteményéről még szó esik, vissza kell térnünk nem mindennapi életútjához. A békésnek tűnő életet, mely sok munkával, időnként gyűjtőutakkal (Erdély, Románia) és családi örömök közt telt (1935-ben született kisfiúk), megszakította a háború. A 13 évnyi orosz fogság története még a tokaji borokkal indul... 1939. augusztus 15-én Lippoczy Norbert repülőgépen utazott Krakkóból Budapestre, hogy 2 vagon tokaji bor kiviteli engedélyét intézze. Ezzel a szállítmánnyal a következő idényre akart felkészülni. Először életében választotta a szokott Kassán át vivő vonatvagy autóút helyett a légi utat, mert egész Csehszlovákia akkora már német kézre került. A kiviteli okmányokat megkapva, augusztus 19-én már megérkezett Tállyára, kiválogatta, végigkóstolta a pincékben a borokat. Augusztus 28-ra már majdnem valamennyi hordó vagonokban volt. De a rádió hírei egyre vészjóslóbbak lettek, úgyhogy a rakodást f élbeszakíttatta, a kirakodást már húgára bízta, és azonnal visszaindult családjához a Szerencs-Ungvár (akkor Magyarországhoz tartozott) Lwów (Lemberg) útvonalon át Tarnówba. Az út már 2 napig tartott. A véletlen sors összehozta Lwów egyik vendéglőjében egy abaújszántói borkereskedővel, akivel még arról tárgyaltak, hogy annak 3 vagonnyi krakkói készletét átvenné, s szeptember 1 -jére vagy 2-ára beszélték meg a krakkói találkozót. Soha többé nem látták egymást...