Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

FÖLDYNÉ VIRÁNY JUDIT: Lippoczy Norbert könyvgyűjteménye a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

is kiemelve, Ausztria ugyanannyi lapszámmal szerepel, a többi ország kevesebbel. A szerző hazájának, Angliának 1 lapot szánt. Külön fejezetet alkotnak az Újvilág borai (tulajdonképpen az Európán kívüli borokat érti ezalatt), továbbá a tömény italoké. Az összesen 7 fejezet mellett a 35 lapnyi bevezetés 15 pontban a történeti áttekintésen kívül sokmindenre kiterjed. A bor előállításán, időjárási, árkérdéseken stb. kívül kitér pl. a bor kiválasztására, a boros palackok formájára is, és bibliográfiát is ad. Hellrung,Carl Ludwig: Atlas derWeinlünder inEuropaenthaltoná in einer Auswahl von Specialkarten alle berühmte Weinberge mit ihren Gewächsen, geographisch, statistisch, öconomisch und merkantilisch dargestellt. A hosszú cím magyarítása: „Európa borvidékének atlasza, amely speicális térképekből nyújt válogatást statisztikai, gazdasági és kereskedelmi szempontokra való tekintettel, Európa valamennyi híres szőlővidékéről és szőlőfajtáiról." Magdeburg 1838. illetve 1839. Ezek közül csupán a római I-II., és III-al jelzett füzetek vannak birtokunkban. Az első füzet 4 borvidék (Rajna, Bajorország, Felső-Burgundia, Bordeaux), a második 5 borvidék (Champagne, Szilézia, Roussillon, Tavel, Hérault, összefoglaló néven Languedoc), a harmadik pedig 6 borvidék: (Moselpart, Alsó-Burgundia, 3 Maçonnais és Beaujolais) összefoglaló néven Burgundi borvidék, Bergerac és végül 24-es szám alatt: Magyar borvidék, alatta arab 1.: Tokaj avagy Hegyalja. A térképek különböző számai is bizonyítják, hogy egy rangos válogatásról van szó. Az egyes füzetek (méretük kb. 60x50 cm) fedőlapján azonos szöveg mutatja a már felsorolt adatok után, hogy a térképeken kívül — melyek egyenként is vásárolhatók — mi mindenre tér ki a fekete-fehér rajzú térképek mellett (ezeknek léptékét mérföldben megadják) az azokat körülvevő szöveg. Ez a 12 pontból álló kísérő szöveg rangsorolja a szóban forgó borvidéket: a/ az európai mezőnyben, b/ szőlőfajták szerint, c/ évjárat szerint, d/ minőség szerint, e/ hány helységben, mekkora területen, hány birtokosra vonatkoznak az adatok, f/ szőlőművelés, g/ különleges készítési mód, pl. pezsgő, itt az a megjelölés következik: Ungar, a továbbiak alapján feltételezhető, hogy az aszúról van szó, h/ a szőlőfajták jellegzetessége, pl. szín, buké, erősség, i/ nagyon egyedi tulajdonságok, k/ a jelzett vidék borkereskedelmi központjai, V a használt bormérték a legkiemelkedőbb kereskedelmi központokban. A magyar borvidéket ismertető lapon (Das Ungar Weinland) először általánosságban sorolja fel, tárgyalja a különböző szőlőtermelő területeket (megemlítve, hogy csak a francia borok különbek a magyarokénál): Ruszt, Sopron, Neszmély, Somló, Visonta, Eger, Buda, Villány stb. Közli, hogy Magyarország területének 32-ed része szőlő, azaz 1 és 1/2 mülió holdon (1200 négyszögöljével számítva) termelnek szőlőt. A második bekezdésben részletezi a Tokajhegyvidék szőlőit, felsorolva a gohért, muskotályt, aszút stb. A harmadikban kitér a tokaji bor jellegzetes vonásaira, megemlítve, hogy a borok királya, és a 21 község borait egyenként jellemzi. A negyedik bekezdésben pedig leírja az aszúbor készítését. Végül közli a helységek nevét, ahol a tokaji bornak lerakata van: Pest, Buda, Sopron,