Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
KURUCZ GYÖRGY: Magyarország és az angol-osztrák kereskedelmi kapcsolatok a XVIII. század közepén
kodtak. Az angol fél azonban az 1703-ban kötött kereskedelmi szerződés alapján tartott attól, hogy amennyiben teljes mértékig helyt ad Bécs követelésének, úgy a viszonya Portugáliával megromlik. Ennek kockázatát nem merték vállalni, s ezért azt ajánlották, hogy a királynő fogadja el a spanyol borokéval egyező vámilleték kiszabását. II. György megbízottai közvetve még azt is jelezték, hogy a portugál borok vámjához képest némileg magasabb, de a spanyol borokénál kisebb behozatali vám megállapításától sem zárkóznak el. Ez konkrétan azt jelentette volna, hogy míg a portugál borokra 21 font 4 shilling behozatali vámot róttak ki tonnánként [1016,5 kg] a szigetország kikötőiben, addig a spanyol borokra 21 font 18 shillinget. A különbség mindössze 14 shilling, s ha már további engedményt nem is adtak volna, így is komoly engedményhez és értékesítési lehetőséghez jutottak volna a magyar bortermelők. A Bécs és London számára egyaránt előnyökkel járó kereskedelmi szerződés ügye azonban, ami még a magyarországi borexport bővülését is jelentette volna, végülis zátonyra futott. Az angol fél többször panaszkodott az osztrákok közömbösségére és szűkkeblűségére, de mindennek hátterében valójában az örökösödési háború Mária Terézia számára kedvezőtlen fordulatai álltak. Szilézia 1745-re gyakorlatilag végképp elveszelt, s így megszűnt a sziléziai vászon Nagy-Britanniába történő exportálásának a lehetősége is. Ezen áru nélkül viszont a szigetországgal folytatott kereskedelem egyértelműen a brit áruk dominanciáját eredményezte volna. Az összbirodalmi gazdasági érdekeket alapul véve érthető Bécs elzárkózása, bár magyar szempontból sajnálatos, hogy a jó minőségű angol áruk így nem jutottak el a magyarországi piacokra. A hazai borkivitel bővülésének elmaradása pedig szintén hátrányosnak tekinthető. Nemcsak a bevételek maradtak el, hanem az igényes piac valószínűleg meggátolta volna a minőség olyan mértékű romlását, mint az a század második felében bekövetkezett. A visszaéléseket, a borpancsolást a korabeli megyei feliratok is szóvá tették. 61 Másrészt az is szerepet játszott Bécs elutasító magatartásában, hogy amennyiben tekintélyes kereskedelmi előnyöket biztosítanak Nagy-Britannia számára, úgy csökken a lehetősége a Franciaországgal való megegyezésnek. 62 Brit részről végülis mindegy volt, hogy a királynő meg tudja-e tartani Sziléziai vagy sem, s ezért nem lettek volna hajlandók a háború meghosszabbítására. Mária Terézia diplomáciája ezt felismerve, már a jövőre kellett hogy gondoljon. Utóbb a KAUNITZ gróf által irányított osztrák külpolitika, amely a francia-osztrák közeledés révén vélte biztosítani a Habsburg Birodalmat a porosz törekvésekkel szemben, szintén megnehezítette egy Bécs és London közötti kereskedelmi egyezmény megkötését. Mária Terézia 1754-es vámrendelkezéseiben tehát, melyek révén gyakorlatilag kizárta a külföldi árukat Magyarországról, egy kényszerű befelé fordulás is szerepel játszolt. Az örökös tartományok iparának védelme a külföldi árukkal szemben, s így az osztrák és cseh iparcikkek Magyarországon történő értékesítése, a bécsi külpolitika céljaival és lehetőségeivel egyaránt összefüggésbe hozható.