Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

KURUCZ GYÖRGY: Magyarország és az angol-osztrák kereskedelmi kapcsolatok a XVIII. század közepén

utalás hangzott el arra nézve, hogy a velenceiek vámintézkedései komolyan fenyegethetik az angol textiláruk Magyarországra és Németország keleti felébe történő szállítását.

37 Később a Rákóczi-szabadságharc keltette bizonytalanságot tükrözi a Kereskedelmi és Ültetvényes Bizottság 1707-ben kelt egyik irata, miszerint a harcok veszélyeztetik a Hamburgból Konstantinápoly felé irányuló áruszállítást. Ugyanitt utalás történik a magyarországi dohány kitűnő minőségére, s arra, hogy George STEPNEY 1704. december 30-i beadványában az angol kereskedelmi érdekeket sértő bécsi intézkedések visszavonását kérte. A diplomata érvként használta az Angliába exportált budai borok vámmentességét. Pár évvel később az említett bizottság a dohánykereskedelmet szabályozó törvény kapcsán angol kereskedőkre hivatkozva, 20 millió fontnyi mennyiségre becsülte Magyarország évi dohánytermelését. Összességében tehát megállapítható, hogy az angol áruk a különböző háborús időszakok ellenére folyamatosan jelen voltak Magyarországon, illetve Erdélyben. Egy idő után pedig már maga az angol törvényhozás, valamint a bécsi udvarban működő londoni diplomácia igyekezett érvényre juttatni az angol kereskedelmi érdekeket Magyarországon. II. A szigetország és a Habsburg Birodalom közötti kereskedelmi kapcsolatok bővítését és szabályozását egyértelműen meghatározták a XVIII. század első évtizedeinek háborúi és dinasztikus törekvései. A spanyol örökösödési háború és a „magyarországi bajok" lezárásához nyújtott segítség mellett, Anglia kész volt támogatni VI. Károly császárt egy esetleges újabb török háborúban. Ennek viszonzásaképpen a császár, vonakodva bár, dc ígéretet tett a Nagy-Britannia trónjára került protestáns hannoveri dinasztia támogatására a trónkövetelő Stuart Jakabbal szemben. A császár továbbra is remélte, hogy bár a spanyol örökösödési háború végén le kellett mondania a spanyol trónról, mégis a tengeri hatalmak, Anglia és Hollandia segítségével előbb-utóbb sikerül spanyol területekhez jutnia. Ezt célozták volna többek között az 1716-os bécsi és londoni tárgyalások. Anglia azonban inkább hajlott arra, hogy közvetítsen a francia régens és a császári udvar között, s ezáltal elejét vegye egy, a spanyol örökösödési háború folytatását jelentő újabb Bourbon-Habsburg összecsapásnak. V. Fülöp spanyol király minisztere, ALBERONI mindamellett a fegyveres konfliktus kirobbanásáig feszítette a húrt. A spanyol Bourbon uralkodó nem engedte át Károlynak az őt megillető itáliai területeket, és csapatai megszállták Szardíniát is. Az európai békét nyugaton és Itáliában ismét egy elhúzódó háború veszélye fenyegette. A spanyol vereségek ellenére végül is csak angol és francia diplomáciai nyomással sikerült Bécs és Madrid viszonyát rendezni. London és Bécs kapcsolata viszont az 1720-as években átmenetileg elhidegült, s ez tisztán gazdasági okokkal magyarázható. VI. Károly császár ugyanis igyekezett a kezén lévő németalföldi területek nyújtotta lehetőségeket kiaknázni, s készségesen támo-