Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

Raoul H. Francé-emlékülés - BÁLINT GYÖRGY: Raoul Francé, a tudós és ismeretterjesztő

együttes hatásából tevődik össze. Ezzel megteremtette a naturális, ökologikus, biocentrikus, de mindenesetre környezetbarát gazdálkodás szükségességének elméletét. Az élet igazságtalansága, hogy elméletének gyakorlati eredményeit sokáig nem ismerték el, sikereit később pedig erre kevésbé méltó kutatók aratták le. Néhány mondatot szeretnék még szólni R. Francé ismeretterjesztő munkásságáról is. Az ismeretterjesztés nem könnyű feladat, mert az e műfajt választónak mindig két sziklaszirt, Scylla és Charibdis között kell hajóznia, nevezetesen abban kell okos kompromisszumot kialakítania, hogy amit mond és tanít, az érthető, befogadható legyen a nagyközönség számára, de ugyanakkor tartalmazza a legfontosabb tudományos téziseket, ne profanizálja a tudományt. Aki ismeretterjesztésre vállalkozik, annak mindig szembe kell néznie azzal a veszéllyel, hogy hol a nagyközönség vádolja nagyképűséggel és érthetetlenséggel, hol meg a tudósok azzal, hogy lealacsonyítja, primitivizálja a tudományukat. Francé nagy mestere volt a szellemes, olvasmányos, érdekes, de ugyanakkor emelkedett színvonalú ismeretterjesztésnek. Nem restellte — igényes tudós létére — első írásait a Pester Lloyd és a Deutsche Budapester Tageblatt hasábjain közreadni, és ezt a szokását egész életében megtartotta. Éppen olyan jelentőséget tulajdonított a széles tömegek természettudományi kultúráját gazdagító ismeretterjesztésnek, mint a tudományos publikációknak. Engedjék meg, hogy befejezésül felolvassak néhány sort a Növények élete című munkájából, amely egyben Francé életének ars poeticája is: „A művelődés az én szememben az a képesség, hogy harmonikusan simuljunk a világegyetemhez. Ezért értjük műveltségen a tudományok ismeretét, mint a világ tulajdonságainak leírását. Ezért öleli azonban fel a művészetet is, mert ez nem egyéb, mint finomabb beszéd, amelyhez a tudomány aprópénze, a szó nem elégséges. A műveltség azonban a vallást sem nélkülözheti, mert a vallás nem egyéb, mint az én és a világegyetem közötti kapcsolat felismerése. A művelt embernek azonban filozófusnak is kell lennie, nem a szó tudományos, hanem görög értelmében: a bölcsesség kedvelőjének, ami arra való, hogy a tudományból, művészetből és vallásból megtalálja a magasabb egységet, az élet szabályait, amelyekre szükségünk van, hogy létünk körét harmonikusan fejezhessük be. Aki ezeken az utakon keresi a művelődést, annak a növény az szilárd támasza, segítője. ...Láttuk a legkülönbözőbb alakokban, mint egysejtűt, mint algát és gombát, mint mohot és zuzmót, mint harasztot és pálmát, gyomot és cserjét, bokrot és fát... Belseje leírhatatlanul szellemes állammá alakult, amelyben egyetlen lépés ezer kapcsolatot vált ki, az egyes visszahat az egészre, ez pedig minden egyes sejt előnyét és létét biztosítja. A növény az emberi technikánál lényegesen tökéletesebben tudta szolgálatába állítani a világegyetem fizikai és kémiai erőit, sőt felül is múlta az embert ... motort csinált a fényből és szolgálatába állította a szelet és a vizet, a madarakat és rovarokat, csigákat és emlősállatokat, mintha csak ő volna a föld igazi szuverénje, nem pedig a teremtés koronája!