Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

11. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus, 1994., Milánó (llth International Economic History Congress) - FÜLÖP ÉVA MÁRIA: Changing forms of employment at the landed-property of Benedictine Monastery of Tihany (Hungary) after the liberations of serfs (1848-1949)

ter surface belonging to the monastery continued. Hunting right in the Szántód was leased out as well. It was than that the lavender growing at Tihany, becoming later famous, started on the basis of the production agreement concluded with the perfumery manufacturer Gyula Bitlera. Growing was performed by the domain, processing and sale by Bittera. In the years of the World War II his farm rent followed the current wheat prices: in 1941 he had to pay the price of 1 quintal wheat per cadastral yoke to the cashier's office of the estate. In this last stage of the history of the landed-property the farm-steads of Benedictine Order of Tihany specialized in different branches, and the circle of agricultural workers employed in a farm evolved accordingly: at Szántód pig breeding, dairy farming and viticulture, at Tóköz similarly pig fattening and dairy farming, at Tihany dairy farming and forestry were the most significant farming branches. In the central farm-stead of Somogy, at Szántód, mentioned many times, 39 persons worked in 1914, 42 persons in 1925. However, behind the similar numerical data there were significant economic changes: the number of craftsmen increased significantly, dairy farming became, stronger, market pig fattening appeared, sheep farming declined. Examining the data of renewal of the yearly contracts, there were no significant variations among the permanent employees in this period either. In some cases several generations of a family served the monastery. However, the proportion of crop and money allowance did not change: the 70/80 percent rate of the former remained and this refers to a certain preservation of traditional economic conditions. A MUNKAERŐ ALKALMAZÁSÁNAK VÁLTOZÁSAI EGY MAGYARORSZÁGI BENCÉS MONOSTOR BIRTOKAIN A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS UTÁN Esettanulmány a Tihanyi Bencés Apátság birtokairól (1848-1949) Az. előadás a magyarországi agrárfejlődésben kiemelkedő szerepet játszó nagybirtokok történetének kutatásához, kapcsolódik. Egy egyházi birtok, a Tihanyi Bencés Apátság uradalmának példáján keresztül azt a kérdést vizsgálja, hogy milyen kihívásokkal kellett szembenézniük a jobbágyfelszabadítás után, a szükséges munkaerő biztosítása terén, a feudális nagybirtokból fokozatosan kapitalista nagyüzemmé alakuló uradalmaknak. A Tihanyi Bencés Apátság egyike volt a török hódítás korszaka után kialakult magyarországi bencés kongregáció öt apátságának. A Pannonhalmi Főapátság és a négy fiókapátság (Bakonybél, Celldömölk, Tihany, Zalavár-Zalaapáti) birtokállománya csaknem hatvanezer kataszteri holdat tett ki. Mint szerzetesrendi birtok, célvagyonként ala-