Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

11. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus, 1994., Milánó (llth International Economic History Congress) - FEHÉR GYÖRGY: Agricultural associations in Hungary in the late 19th century

vezése; hl mintagazdaságok ismertetése; V külföldi gépek és eszközök, vetőmagvak beszerzése; j/ összehasonlító kísérletek végzése; kV pályamunkák kiírása; 1/ mintagazdaságok szervezése; ml új gazdasági tanintézetek felállítása és a meglévők támogatása. S mindezeken túl ápolta a hazai agrármúll emlékeit, és harcolt az agrárélet kiemelkedő képviselőinek méltó megbecsüléséért. Az Egyesület mindig meglehetős gyorsasággal reagált az agrárszférában bekövetkezett változásokra, s ha azok olyan horderejűek voltak, akár alapszabályát módosítva is tett javaslatot a kérdés kezelésére. A 90-es évektől — amikoris a nyugat-európai fejlődéshez mérten egyébként szerényebb eredményeket magáénak mondható szövetkezeti mozgalom nálunk is végre sikerekel mutatott fel — az 1896. évi alapszabályban már rögzítették, hogy az Egyesület „erkölcsi, sőt kezdő vállalatoknál anyagi támogatással is elősegíti, hitel-, fogyasztási-, értékesítési-, biztosítási s egyéb a mezőgazdaság érdekeit előmozdítani célzó szövetkezetek, egyesületek, társualtok és mozgalmak létesülésél." Az alábbiakban tegyük vizsgálatunk tárgyává az OMGE belső szerkezetét, működésének mechanizmusát, és keressük meg a választ arra a rendkívül fontos kérdésre, hogy miként látta el önként vállalt érdekvédelmi feladatát, és miként volt képes tagságának túlnyomó részét kitevő nagy- és középbirtokos osztály politikai, gazdasági érdekeinek érvényesítésére. Az egyesületi alapszabály értelmében az OMGE tagja lehetett minden földbirtokkal rendelkező vagy a mezőgazdasággal gyakorlatban foglalkozó egyén és jogi személy. A tagság örökalapító, alapító és évdíjas tagokból állt, őket csupán az Egyesületnek tett pénzadomány nagysága szerint differenciálták, ezt egészítette még ki a közgyűlés által választott tisztebeli (tiszteleti) tagok névsora. Az Egyesület legfőbb döntéshozatali testülete a közgyűlés volt, amelyben a tiszteletbeli tagok nem rendelkeztek szavazati joggal. Az Egyesület 50 tagjának írásban is indokolt kívánságára rendkívüli közgyűlést kellett összehívni. A közgyűlés választotta az Egyesület élén álló, általában protokoláris feladatokat ellátó elnököt, aki kivétel nélkül a hazai arisztokrácia soraiból került ki. Az elnököt általában nemcsak származása, de szakmai ismeretei és a mezőgazdaság fejlesztése iránt megnyilvánuló elkötelezettsége is alkalmassá tette a tisztség betöltésére. Munkáját ugyancsak a közgyűlés által választotta három alelnök segítette. Az elnöki és az alelnöki tisztségekre azonban csak az egyesület földbirtokos tagjai pályázhattak, őket szavazattöbbséggel 6 évre választhatták. A rendes és rendkívüli közgyűlések közötti időben a 90 tagú igazgató-választmány gyakorolta a testületi jogokat, az operatív munkát pedig az igazgató-tanács végezte, amelyben azonban már az Egyesület fizetett tisztviselőire várt a tennivalók elvégzésének zöme. A vezető tisztviselők kara az igazgatóból, a titkárokból, az ügyészből, a pénztárosból és a főkönyvelőből tevődött össze, őket egészítette ki az adminisztratív állomány. Az. egyesületi tanács fogta össze a szakosztályokban — élükön elnökkel és titkárral — és az állandó bizottságokban folyó szakmai munkát. A század végén négy szakosztályon belül (közgazdasági, irodalmi és tanügyi, földművelési és növénytermelési, állattenyésztési) kilenc állandó bizottság tevékenykedett.