Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

DARVASNÉ MOLNÁR ANNA: Környezetkultúra, környezeti nevelés a múzeumpedagógiában

ALPÁR Ignác műhelyéből a már említett bankokon, irodaházakon kívül is sok korszerű középület terve került ki, s arra utal a f eut idézett jelentés is, hogy a jövő ezredévet kezdő megújulás, a korszerű és egyszerre jellemzően magyar építészeti stílus megalkotásának részesévé kíván válni. A „századfordulós építészet" néven összefoglalt megújulási törekvéseket LECHNER Ödön neve fémjelzi. Ez az időszak ellentmondásoktól sem volt mentes, de mi inkább azt emeljük ki belőle, hogy ekkor egyszerre volt jelen mind az új, modern kor kezdete, mind a letűnő, hősi múlt. ALPÁR Ignác élete fő alkotása, a Vajdahunyadvár ez utóbbihoz kötődő műalkotás. Művét GERLE János „a historizmus eszméjének csúcsteljesítményeként értékeli." Az Építőmesterek Ipartestülete a főváros támogatásával 1931 -ben ALPAR Ignác emlékére szobrot állíttatott, mely ma is látható a Mezőgazdasági Múzeum előtt. 1958 óta ALPÁR-érmet adományoznak az építőiparban kimagasló műszaki, gazdasági, tudományos vagy oktatási eredményt elérő személyeknek. Módszerek (gondolatok a módszerekről) Múzeumpedagógiánk célja a helyi környezet megismertelése, illetve az ehhez vezető utak keresése. Néhány eddigi, most folyó, vagy a közeljövőre tervezett kiscsoportos foglalkozás során próbáljuk ki a gyakorlatban ennek figyelembevételével tervezett módszereinket, és az ezekhez készített eszközeinket. E munka során kristályosodott ki a szándék parttalanságából megfogalmazott cél: Korcsoportonként megfogalmazni az elérhető ismereteket, és meghatározni a cél elérését segítő eszközrendszert. Az óvodai környezeti nevelés kézikönyvében olvassuk: „A környezettel kapcsolatos mindennapi emberi viselkedések elemzése alapján meg kell állapítanunk, hogy a környezetkultúra területén Magyarország igen alacsony színvonalon van. Szemben például a skandináv országokkal, ahol az emberek gondolkodásától, a társadalom szellemiségétől igen távol áll a természet pusztítása, pl. a virágszedés, növénygyűjtés vagy az állatok befogása. Nekünk még meg kell tanulnunk, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a természetben való viselkedés, a környezetünk élőlényeivel szemben tanúsított magatartás is része a társadalmi beilleszkedés folyamatának. Éppen ezért e viselkedési magatartás bizonyos alapelemei korai gyermekkorban alakíthatók ki. Ha ebben az időszakban elmulasztjuk ezt, akkor társadalmi szempontból hiányos személyiségjegyekkel bíró generációk nőnek fel." A múzeum és közvetlen környezetének megismertetésével a környezetkultúra, a környezettudatos, kulturált magatartás fejlesztésére törekszünk, nem szerelnénk, ha múzeumpedagógiánk e része kis „Városliget-tanná" zsugorodna. Ezért környezetünk, a Vajdahunyadvár és a Városliget megismertetése szemléletében és módszereiben is messze túlmutat tárgyán. Az épület eredetileg is a jelentős európai építészeti stílusok magyarországi megvalósulását volt hivatva bemutatni, a liget, angol- vagy tájkert, szellemisége szintén az európai kertépítészet történetébe ágyazva, az európai stíluskorszakokkal összefüggésben értelmezhető. A Vajdahunyadvár természeti környezete, a Városliget tájképi kert, melynek legjellemzőbb növénye a fű, a fa, a „természeteshez" közelállóként harmonizál a korstílusokat ötvöző épülettel.