Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

KOVÁCS JUDIT: Kalászfonatok a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményében

2. Kalászkoszorú Falra akasztható koszorúforma, amelyet a készítő, GYENGE Károly (Kaba) elmondása alapján a legjobb aratópár kapott az aratás befejezésekor. Az ünnepi menetben résztvevő ló nyakára is ilyet akasztottak, átmérője elérte a 150 cm-t is. Szárukkal egymáshoz kötött búzakalászokból áll (nincs külön váza), nemzetiszínű szalaggal átkötve. Átmérője: 19 cm. (Leltári száma: 92.65.3.) 3. Kalász szentségtartó A három lábon álló szentségtartó, kör alakú drótvázra ráerősített kalászos búzaszálakból áll, koszorú formára kötve. Közepén egy kisebb kör, melyet kitölt a ceruzával papírra rajzolt Mária alak, túloldalon pedig az áldozó ostya rajza látható. Készítője ANDRÉKÓ Pálné (Kardoskút). Mérete: magassága 60 cm talppal együtt, szélessége: 50 cm. (Leltári szám: 92.65.15.) 4. Talpon álló aratókoszorú Készítője, a kardoskúti ANDRÉKÓ Pálné „aratóház"-nak nevezte a favázra rákötött süveg formájú aratókoszorút. A szálas búzaszálakból font koszorú abroncsáról három borda indul, s csúcsban találkoznak. Az abroncsról 3 csiga és 3 borona lóg le, ezeket raff iával rögzítették. Mérete: magasság: 68 cm, legszélesebb átmérő: 40 cm. (Leltári szám: 92.65.16.) (92. kép) A talpon álló koszorú és a kalász szentségtartó érdekessége, hogy készítője könyvből tanulta a koszorúfonást. 5. Kalászcsigák Hét különböző méretű és eltérő formájú, 5-6 szálas fonással készült csiga került a gyűjteménybe az ország különböző részeiből. Megtalálható ezek között az egyszerű, kisméretű csigától kezdve a több csigából álló, a függeszthető és az asztalra állítható változat is.