Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

FÖLDYNÉ VIRÁNY JUDIT: Lippoczy Norbert könyvgyűjteménye a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

Georg Scheiber 534 lapos — halála után 17 esztendővel — 1962-ben kiadott műve: Deutsche Weingeschichte. Der Wein im Volksleben, Kult und Wirtschaft. 28 rendkívül érdekes fejezetben tárgyalja azt, amit a címben jelez. A szerző hivatása szerint teológus, de a régi értelemben vett polihisztor. A 10-12 alcímre osztott fejezetek között ilyenek vannak: Vincellérfalvak, borvárosok, a bor szakrális szerepe, világi, egyházi és egyetemi tulajdonban levő borvidékek, a bor és a középkori kórház, a szőlőskertek őrzői, a bor és a dézsma, a bor mint gyógyszer, a szőlő mint szimbólum stb. Több mint 40 oldal bibliográfiát ad, és igen részletes személy- és helységnévmutatót, továbbá a számos illusztráció jegyzékét. Az ábrázolások rendkívül sokoldalúak: a kocsmacégérektől, a választó fejedelmek pincéin, címereken, kádárműhelyeken, szüreti bortaposáson át a szőlőhegyi kápolnáig és természetesen a szőlőművelés fázisáig még nagyon sok minden szerepel. Értékes darabjai a gyűjteménynek a magyarországi latin nyelvű irodalom két hegyaljai vonatkozású műve: Notifia Topográphica inclyti comitatus Zempleniensis per Antonium de Szirma. (Buda, 1805) A másik Bécsben jelent meg 1815-ben, orvosi vonatkozású ugyan, de szerzője hegyaljai: Johannes Szabó Hungarus Tállyaniensis (Dissertatio inauguralis medica Dyscnteria.) Szirmai 1798-ban Kassán megjelent másik munkája: Notitia Historica,politica oeconomica et locorum Viniferum Comitatis Zempleniensis. íme néhány a kedves, részben magyar nyelvű idézeteiből: Vinum de Zombor, már azt lehet mondani, hogy bor! Vinum de Tarzall, a'mellytül az ember leborul artzal. Vinum de Bénnye; a'mellytül a'Lengyel azt mongya: Ennye! Vinum de Szerents, Lengyelnek meg se jelents. Továbbá közöl egy 12 soros rímes apoteózist a tokaji borról. A fenti csoportosításban kiemelten, és a nagyobb lélekzetű könyvek között sem szereplő munkák között igen változatos témájú, terjedelmű, esetleg csak egy-egy cikkel, füzettel jelentkező munkák is vannak. Színvonalúk olykor szintén igen különböző, de egyedi voltuk miatt mégis figyelemre méltók lehetnek. A nyelvészet területén pl. Bakos József több hasonló témájú cikke között egy a tokajhegyaljai régi szőlőmüvelés szókincsével és történetével foglalkozik, Zöld-Kiss Lajos munkája szőlő és borfajtáink szláv eredetű neveiről szól. Tokajhegyalja számos települése közül Mádról, Tállyáról, Sárospatakról, Sátoraljaújhelyről, Szerencsről találunk önálló monográfiákat. De a gyűjteménybe került a többi között Wellmann Imre egy rövid cikke a tokaji szőlőkultúra oroszországi meghonosításáról is. (Borsodi Szemle 1958) — Vagy egy évszám nélküli, 64 lapos könyvecske a magyar pohárköszöntőkről. Borosedényekre vonatkozó anyagból érdekesség egy, a kulacs 3000 éves történetével foglalkozó, Hermann Jung könyv mellett egy egyszerű kiállítási ktalógus (Moritzburg-Halle) a poharak múltjából Kr.e. 700-tól 1975-ig. A 15 lapra terjedő bevezető tanulmány a 40 kitűnő fénykép és a részletes bibliográfia mellett értékes áttekintést is ad. Az aprónyomtatvá-