Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

FARKAS GYÖNGYI: Telepítések és a földbirtokviszonyok átalakulása Bácsbokodon (1945-1949)

zatlanságát mutatja az a tény, hogy több esetben soroltak a 4. csoportba olyanokat, akiket előzőleg mint Volksbund-tagokat tartottak számon és földbirtokaikat elkobozták. 1945. december 29-én jelent meg a magyar kormánynak a magyarországi német lakosság Németországba való kitelepítéséről szóló 12.330/1945. ME. sz. rendelete. E szerint köteles volt áttelepülni az a magyar állampolgár, aki az 1941. évi népszámlálás alkalmával „német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak, vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt." A fasizmus bűneiért az egész magyarországi német kisebbség kollektív felelősségre vonása, amelyen a rendelet csak a kivételek révén enyhített, nem tükrözte teljesen sem a magyar kormánynak, sem pedig a koalíciós pártoknak a „sváb-kérdés" megoldásáról alkotott elképzeléseit. Korábbi hivatalos állásfoglalásaikban ugyanis, pártonként eltérő radikalizmussal, csak a fasiszta német lakosság megbüntetését (akár kitelepítésüket) tartották szükségesnek.

25 Az anyanyelvi és nemzetiségi alapon történő kitelepítést az önállóságában korlátozott magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyomására határozta el. A győztes nagyhatalmakat képviselő SZEB azzal, hogy közel 450.000 német kitelepítésére utasította a magyar kormányt, lényegében a csehszlovák kormány kérésének tett eleget, amely az így „megüresedett" helyekre a szlovákiai magyar nemzetiségű lakosságot kívánta áttelepíteni. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 447.057-en német anyanyelvű lakos volt és 300.419-en vallották magukat német nemzetiségűnek. A rendelet alkotói a hazai németség differenciáltabb megítélését, és ezzel egy részük kitelepítés alóli mentesítését két területen tudták csak érvényesíteni. A rendelet hatálya alól kivonták a nemzetiségi szempontból vegyes házasságban élőket és egyes hozzátartozóikat, a demokratikus pártok, ill. bizonyos szakszervezetek régi tagjait és azokat, a népszámláláson magukat bár német anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek vallott személyeket, akik igazolni tudták, hogy a „magyarsághoz való nemzethű" magatartásukért üldöztetést szenvedtek. Az utóbbi szempont alapján azonban csak a kitelepítésre kötelezettek 10%-át lehetett mentesíteni. Ezt a lehetőséget használták fel egyes pártok, a falvakban (Bácsbokodon is) elsősorban a Kisgazdapárt, hogy tömegesen adjanak ki olyan tartalmú igazolásokat, mintha tulajdonusuk már évek óta a párt tagja lett volna. Az áttelepülésre kötelezettek minden ingó és ingatlan vagyonát elkobozták, a kitelepítés időpontjáig azonban a volt tulajdonos használatában kellett hagyni, aki a zár alá vett készletekből (élelmiszer, takarmány, tüzelő stb.) csak háztartási és gazdasági szükségletének megfelelő mennyiséget használhatott fel. E tilalmak megszegése bűntettnek számított, melyet tíz évig terjedő fegyházzal büntethettek. Bács-Bodrog vármegye területén a német nemzetiségű lakosság kitelepítésének előkészítése 1946. május 15-én Bácsalmáson kezdődött el. Az érintett községeket az ún. Atte-