Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

HAMAR ANNA: A gazdatiszti elit és az érdekképviselet

kat felhasználva a rájuk bízott javakkal minél jobban sáfárkodjanak, minél jövedelmezőbb legyen az üzem termelése. Alkalmazottaik munkáját aszerint ítélték meg, hogy mekkora nyereséget képesek előállítani. Nem véletlenül hangzott el az egyik vitában, hogy a birtokosoknál is teret hódított a külföldről behozott merkantil-kalmár szemlélet, és a földet esak jó üzletnek tekintik, a gazdatisztet pedig már nem családtagként kezelik, hanem idegen alkalmazottként. A birtokosok a munkaadó és munkavállaló kapcsolatban a lojalitást és a bizalmat kérik számon alkalmazottjaiktól, ha a gazdatisztek helyzetüket jogi garanciákkal szeretnék körülbástyázni. A gazdatisztek gazdasági tevékenysége racionális jellegű, az üzemi eredmények az ő munkájukat minősítették. A nagybirtok belső szerkezetében végbement differenciálódás egyben differenciálta a munkavállaló gazdászok helyzetét is. Munkavállalóként egyre kevesebb védelmet adott a nagybirtokon működő igazgatásszervezet. A nagybirtokok szerkezetében jelentős eltolódás ment végbe az 1-2000 kh holdas birtokkategória irányába, míg az arisztokrácia latifundiumai — ahol a birtokigazgatás szervezete kiépült és ténylegesen működött — szétforgácsolódtak. A kisebb területű birtokokon az igazgatásszervezet nem alakult ki olyan mélységben, mint a latifundiumokon, mert gazdaságtalan lenne működtetése. A kisebb birtokokon dolgozó gazdatisztek nem a hierarchiában felettük álló tiszttől függtek — mert hierarchiáról nem is beszélhetünk — hanem közvetlenül a birtokostól. Ez a tény már önmagában arra sarkallt, hogy a munkavállaló jogait ne a birtokostól tegye függővé. A gazdatiszti törekvéseket csak felerősítette a munkavállalók piacán jelentkező telítettség, ami a foglalkozási csoport piaci esélyeit jelentős mértékben csökkentette, a munkavállaló alkupozícióját rontotta. A különböző helyzetű gazdatiszti csoportok érdekvédelmét felvállaló gazdatiszti elit vagy nem gyakorló gazdatisztként dolgozott, vagy a hanyatló latifundium igazgatásszervezetének felső szintjén helyezkedett el (jószágkormányzó vagy más főtiszt). Az elit gazdasági tevékenysége ugyan racionális volt, de a birtokoshoz való viszonyában a patriarchális jegyek is jelen voltak. A gazdatisztek elvárták a birtokostól, hogy úgy segítsen a munkavállalón, hogy gazdasági érdekei elé helyezze a tisztek egzisztenciális biztonságát. A gazdatiszli elitnek elsődleges célja nem a munkavállaló jogi garanciákkal alátámasztott védelme volt a munkaadóval szemben, hanem a nagyszámú munkanélküli diplomás alkalmaztatása, még akkor is, ha ez a munkaadó számára gazdaságtalan. Ennek legpregnánsabb példája az OMGE-val folytatott egyeztető tárgyalás volt, ahol a gazdatiszti küldöttség „kéri, hogy a főiskolát végzett fiatalság kenyérhez juthasson. A gazdatisztek támogatói a nagybirtoknak és ezért oly áthidaló mód nyújtását kéri, hogy a gazdasági akadémiát végzett fiatalok elhelyezkedhessenek."

54 A kérés visszautasításra talált és a sors fintoraként SOMSSICH László, az OMGE elnöke fogalmazta meg a gazdatiszti elit kudarcának okát. A gazdatiszti elit mozgalma az állástalan okleveles gazdatisztek érdekét szolgálja, és „nem tekintenek a jövőbe", mert nem foglalkoznak az állásban lévő tisztek helyzetével.

55 SOMSSICHnak igaza volt. Az elit csak arra koncentrált, hogy az oklevelesek számára fontos zárt munkaerőpiacot kiterjessze. Ha nem erőlteti a birtokos számára gazdaságtalan és elfogadhatatlan alkalmaztatási kényszert, akkor a birtokosok tárgyaltak volna az elittel.