Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

HAMAR ANNA: A gazdatiszti elit és az érdekképviselet

ták, hogy az Egyesület próbáljon megegyezni a tulajdonosokkal, mert az gyorsítaná a tervezet végleges formájának kialakítását és a parlament elé kerülését. Ennek ellenére az Egyesület makacsul ragaszkodott a kamarához, bár tudta, hogy annak nincs reális esélye. Az OMGE és a GEOSZ befolyását mindenütt érvényesíteni tudta. Az OMGE a „leghatározottabban ellenezte" az önálló kamarát, ugyanakkor elfogadhatónak tartotta a mezőgazdasági kamarán belül az önálló gazdatiszti kúriát, de „...semmivel sem több hatáskörrel, mint amilyennel a többi kúria bír." A radikálisok többször utaltak arra, hogy az OMGE álláspontja nem egyezik meg a vidéki földbirtokosok véleményével. Az Egyesület aláírási akciót indított, amelynek célja a földbirtokosok írásban rögzített támogatását megnyerni a gazdatiszti hármas kívánságnak, és ezt fegyverként használni a törvényalkotásban. 1935-ben egy és negyed millió kh tulajdonosa és bérlője írta alá a támogató nyilatkozatot. Támogatott igény területnagyság birtokos/bérlő (kh) (fő) kamara, revízió és kötelező nyugdíj: 1 111054 159 revízió és a kötelező nyugdíj: 18 140 9 kötelező nyugdíj: 121 339 4 1 250 000 kh tulajdonosainak támogatását tudta az Egyesület a háta mögött. E támogatás erejét azonban erősen gyengítette az a tény, hogy a földterületek közel felét (492 286 kh) kötött testületi birtokok adták. 295 900 kh egyházi, 167 290 kh közbirtokossági és 29 096 kh pedig egyéb testületek birtokai voltak. Az aláíró közbirtokossági területek tulajdonosainak jelentős részére az új törvény (és a régi sem) nem vonatkozna, mert a városok területeiket kishaszgnbérletekbe adták ki (pl. Kecskemét 94 242 kh-ja vagy Debrecen 51 353 kh-ja). Az OMGE döntéshozatalában ezek a testületek jelentős befolyással nem rendelkeztek, és döntéshozatalkor szavazataik száma és hatása jelentéktelen volt. Az OMGE ellenakciót indított, hogy az aláírók vonják vissza támogatásukat. A két szervezet között elkezdődött a harc, aminek fő eszköze körlevelek kibocsátása, és saját igazának, illetve fontosságának hangsúlyozása volt. Az OMGE tisztában volt saját hatalmi pozíciójával: „A gazdatiszti kérdéseket helyesen és szerencsésen csak az OMGE-val együtt lehet megoldani [kiemelés tőlem — H.A.], ezért a gazdatiszti karnak fontos érdekei fűződnek ahhoz, hogy az OMGE-val fennálló szoros kapcsolatát mégjobban megerősítse azzal a gazdatiszti célkitűzések érvényesülését egyesületünk keretein belül előmozdítsa."

43 Az Egyesület úgy vélte, a földbirtokosok érdeke, „ha nem csak hogy nem akadékoskodnak az önálló gazdatiszti kamara megvalósításában, sőt saját jól felfogott érdekükben is bennünket hathatósan támogatnak."

44 A két egyesület harcából látszólag a gazdatisztek kerültek ki győztesen. Látszólag, mert az OMGE nem engedett sem a kamara, sem a revízió kérdésében.