Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
HAMAR ANNA: A gazdatiszti elit és az érdekképviselet
A mérsékeltek jelen voltak a nagy szervezetek országos vezetőségében, és befolyásukat ott érvényesítették, míg a „radikálisok" a vidéki egyesületekkel (kerületi kamarák, gazdasági egyesületek) tartottak fent erős kapcsolatot, és ezekre támaszkodva próbálták befolyásolni az országos döntéseket. A mérsékeltek nem álltak munkakapcsolatban a történelmi arisztokráciával, míg a radikálisok jelentős csoportja a történelmi arisztokrácia birtokain dolgozott. A különbségek arra utalnak, hogy a radikálisok a gazdatiszti elit második sorából kerültek ki. Ezzel természetesen lehet értelmezni az Egyesületen belüli hatalmi törekvéseiket, de semmiképp az érdekképviseleti követeléseiket, amennyiben nem feltételezzük róluk, hogy a megfogalmazott célokat kizárólag a hatalmi pozíció megszerzésére szolgáló eszköznek tekintették. Közelebb járunk az igazsághoz, ha ambivalens jellegű gondolkodásuk gyökereit a gazdatiszti csoport sajátos helyzetében keressük. A gazdászok képtelenek voltak a nagybirtoktól és annak vonzáskörétől elszakadni, ebben természetesen közrejátszott az a tény is, hogy többségük birtokos családból származott. így társadalmi közösséget éreztek a birtokosokkal, elfogadva az oly sokat hangoztatott patriarchális jellegű kapcsolat fontosságát. Természetesen a kapcsolat erőssége évtizedek alatt jelentősen gyengült, és felerősödött a munkaadó és a munkavállaló tárgyszerű viszonya, amire egyre több utalás található. Ez az oka, hogy nem léptek szövetségre egyetlen magánalkalmazottakat tömörítő egyesülettel sem, és azok együttműködési ajánlatait visszautasították. Munkájuk során jelentős döntési jogkörrel, azaz önállósággal rendelkeztek. A tulajdonos ritkán avatkozott be a gazdasági döntésekbe. így jött létre az a kettőség, hogy a gazdatisztek sajátjuknak érezték az általuk irányított gazdaságot, amiért ők voltak a felelősek. Nemcsak a tulajdonos, hanem saját maguk előtt is. A tényleges döntési-hatalmi jogkör elmosta a mindennapi gyakorlatban az alkalmazotti viszonyból adódó kötöttségeket. Az érdekképviseleti elit a harmincas évekre nehéz helyzetbe került. A felvállalt céljait nem tudta elérni, az Egyesületen belül egyre nyíltabbá váltak az ellentétek. A belső hatalmi harcok elmérgesedését megakadályozta, hogy több új egyesület alakult, amelyek fő célkitűzése volt a gazdatiszti érdekvédelem felvállalása. Bázisuk nem volt és — legalábbis a Gazdatisztek Lapja szerint — rövid időn belül abbahagyták működésüket, de létrejöttük mégis megkérdőjelezte azt a közkedvelt állítást, hogy a gazdatiszti kar érdekeinek az Egyesület a kizárólagos képviselője. A különböző újdonsült egyesületek elsősorban a munkanélküli gazdászok érdekképviseletét akarták felvállalni. Nemcsak azért támadták az Egyesületet, mert nem ért el eredményt, hanem a nagy mezőgazdasági érdekszervezetekkel való szoros összefonódásáért is, amit az érdekképviseleti elit igencsak sérelmesnek talált, „...a szervezkedő egyesek részéről nyilvánítatott az a kijelentés, hogy az OMGE protektorátusa alatt működő Egyesületben sohasem lesznek a gazdatiszti követelések kivihetők." 21 Bármennyire is védekezett az Egyesület a kívülről jövő támadásokkal szemben, és a kudarc után a régi vezetőség a bizalmi szavazásból megerősítve került is ki, egyértelművé vált, hogy a gazdatiszti érdekeket nem lehetett a gazdatiszti kartól elszigetelt elit ügyének tekinteni. Az eliten belül már a húszas években megfigyelhető különbségek a harmincas