Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
TAKÁCS ISTVÁN: Cumanian animal keeping at Szentkirály, a 15th-16th century site in Central Hungary
KUN ÁLLATTARTÁS SZENTKIRÁLYON, EGY KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI KÉSŐ KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSEN A dolgozat a Szentkirályon folytatott régészeti ásatás állatcsontanyagának eddigi elemzését tárgyalja. A maradványok zöme házi haszonállalokból származott, noha az iszapolatlan lelelanyagban halcsontok is meghatározhatók voltak. A steppei nomád népek állattartására közismerten jellemző juh- és lócsontok mellell igen nagy a serlés számaránya, ami a megtelepedeti életforma gyors átvételére utalhat. A sertések metsző- és szemfogain perzselésre utaló nyomok (elszíneződött, repedezett zománc) láthatók. Egy nagytermetű kutya maradványai a komondor („kunok kutyája") lehetséges ősére emlékeztetnek. Külön fejezet foglalkozik a nagyszámú, részben fiatal egyedekből származó lócsont feltehetően kultikus eredetével. A település létezésekor a lóáldozat pogány szokása már évszázadok óta tiltott volt Magyarországon. Az egyik lókoponya kifüggesztésnek tulajdonítható roncsolásos is tüneteket mutat. E szokás is a Kárpát-medencébe megkésve érkezett kunok jóvoltából elevenedhetett fel. Néprajzi párhuzamai széles körben előfordulnak. Egy kút anaerob környezetben megmaradt leletei a korabeli mikrofauna összetételébe nyújtanak bepillantást. Már az előzetes anyagválogatáskor feltűnt a különféle ormányosbogarak maradványainak nagy száma, és egy orsszarvúbogár szárnyfedele, amely tölgyerdők közelségére utal ezerr az alföldi lelőhelyen.