Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

HAMAR ANNA: A gazdatiszti elit és az érdekképviselet

szempontjából — az illető gazdasághoz tartozó erdőterületek cs azon szőlő- és kertterületek kat. tiszta jövedelmének levonásával kiszámított kat. tiszta jövedelmet kell érteni, amely területen lévő szőlőgazdaságok magyar kir. felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamot végzett gazdatiszt, vagy m. kir. szőlészeti és borászati szakiskolát végzett szőlőkezelő, illetve, amely területen lévő kertészetek, kertész igazgatása, kezelése vagy ellenőrzése alatt állanak. Valamely gazdaság területének ezen törvény rendelkezései szempontjából való kiszámításánál, az előző bekezdés rendelkezése megfelelő alkalmazást nyer."

8 Ez a megszorítás jelentős mértékben csökkentette a törvényben rögzített lehetőségeket. A már meglévő erdőtörvényt és az 1929-ben életbe lépő (tehát 1926-ban még csak előkészítő szakaszban lévő) szőlőgazdasági törvényt felhasználva, a gazdatiszti szakmai tevékenységet csak a szántóföldi és legelőterületekre, illetve az állattenyésztésre szűkítette le. A tudáson alapuló monopolhelyzet minél nagyobb területű kiterjesztését korlátozták más — már kialakult vagy kialakulóban lévő — foglalkozási csoportok hasonló törekvései. A nagybirtok területének fele szántó volt, így a specializált tudással rendelkező, nem gazdász oklevelesek érdekeinek érvényesítése nem veszélyeztette a gazdászok helyzetét. Az erdő, de különösen az intenzív kertészeti kultúrák tisztajövedelmének levonása az összes tisztajövedelemből egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy a nagybirtok okleveles gazdatiszt kötelezettségének terhét csökkentsék. A két tervezet szerint kötelezően foglalkoztatott gazdatisztek minimális száma. Tervezetek 1000-kh 10000-50000 50000- Összesen a.k.éslOOOkh a.k. SCHANDL-féle 752 352 1104 Egyesületi 961 752 83 • 1796 Az egyetlen megbízható forrás, amely a tényleges foglalkoztatásról rendelkezésünkre áll, 1935-ben készült, de tudjuk, hogy a gazdatiszti létszám nem változott jelentősen a húszas évek elejétől. 1935-ben a kötelező nyugdíjtörvény megalapozásához készített hivatalos statisztika szerint a mezőgazdasági üzemekben 1667 okleveles gazdatiszt dolgozott.

10 A két tervezet között a vártnál kisebb a különbség (692), igaz, csak a foglalkoztatottak számának alsó határát határozták meg. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy az Egyesület tervezete a meglévő foglalkoztatási viszonyokat akarta legalizálni, és jogilag nem merte a tulajdonosokat új foglalkoztatási kényszerrel terhelni.

1 A tudáson alapuló monopolhelyzet jogi garanciákkal történő kialakítása a századforduló kísérletéhez hasonlóan megbukott, a tulajdonosi csoport ismét erősebbnek bizonyult. A tulajdonosokat tömörítő egyesületek ellenállása mögött a magángazdaságba való beavatkozás elvének az. elvetése húzódott meg. A tervezet revízióval foglalkozó fejezete a gazdatiszti törekvéseket nem erősítette meg, és a rövidtávú munkaerőprobléma megoldását sem vállalta fel, mert a foglalkozta-