Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
TAKÁCS IMRE: A magyar földművelésügyi igazgatás alsó- és középfokú szerveinek létrehozása és működése a dualizmus korában
várihoz csatolta, és Eperjes székhellyel még egy tárcakirendeltséget állított fel Sáros, Szepes, Zemplén, Gömör és Kishont vármegyék területére, azokat addigi hovatartozásukból kiemelve. Az egyes kirendeltségek működése között annyiban mutatkozott különbség, amennyiben a vidék eltérő gazdasági fejlettsége és lakosságának kultúrfoka azt megokolta. Az azonos népsegítő cél elérésére más-más eszközöket és eljárást alkalmaztak. A földművelésügyi kormányzat elgondolása az volt, hogy fokozatosan az ország egész területén kiépíti a kirendeltségeket, de az 1914-1918. évi világháborús helyzetben újabbak létesítése elmaradt. A földművelésügyi közigazgatás fontos szervezeti reformjaként értékeljük, hogy a miniszter 1913-ban a tárcájához tartozó külső hivatalokat és szakközegeket — az oktatási intézetek, az állami mezőgazdasági birtokok, az országos lótenyésztési ügyek, az erdészeti, a vízügyi igazgatási szervek, a kincstári fürdők és nyaralótelepek, valamint az állami vagyon kezelésére rendelt hivatalok és közegek kivételével — az állomáshelyük szerint földrajzilag illetékes tárcakirendeltség közvetlen hatósága (felügyelete, ellenőrzése) alá helyezte (4670/1913. FM). Azontúl a tárca külső szakigazgatási szervei a sürgősség eseteit kivéve, midőn közvetlenül a minisztertől kaptak utasítást, jelentéseiket a kirendeltség útján terjesztették fel hozzá és a kirendeltség közvetítette hozzájuk a miniszter utasításait. A szerény kezdet után a valamelyik földművelésügyi tárcakirendeltséghez tartozó vármegyék száma 1914-re 3l-re emelkedett. 1918 végén azután területüknek ellenséges megszállása, majd Trianonban Magyarországtól történt elszakítása következtében e kirendeltségek megszűntek. JEGYZETEK *Az abszolút uralom megszüntette a vármegyerendszert, és Buda, Pozsony, Sopron, Nagyvárad, Kassa székhellyel öt közigazgatási kerületre osztotta be azországlerületét.Horvát-SzlavonországFiumével együtt, úgyszintén Erdély külön koronaország lett. Délen fenntartották a Határőrvidéket, és külön szabályozták a Szerb Vajdaság jogállását. 2 A törvényhatóság olyan közjogi testület volt, amelyet meghatározott területnek elvben egész lakossága (hivatalosan „közönsége") a közigazgatási f eladatok önkormányzati intézésére alkotott. Területén nemcsak a helyi-, hanem az országos érdekű közigazgatási teendőket is ellátta. Kétféle típusát különböztették meg: a vármegyét és a törvényhatósági joggal felruházott várost. Önkormányzatának letéteményese a törvényhatósági bizottság közgyűlése volt. A kormánnyal közvetlenül levelezett. Megtörtént, hogy Heves vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése a megyei tisztviselőknek meghagyta: csak megyei engedéllyel hajtsák végre a kormány rendeleteit. 4 A kisközségek a helyi igazgatási teendőket nem tudták a saját erejükből teljesíteni, emiatt más községekkel körjegyzőségekké szerveződtek, míg a nagyközségek az igazgatási teendőket saját erejükből teljesítették, a rendezett tanácsú városok nem a járási főszolgabíró, hanem közvetlenül a vármegye központi hatósága alá rendelten intézték belügyeiket.