Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

MÁRTHA ZSUZSANNA: A gyöngytyúk eredete és adatok 1945 előtti hazai tartásáról

szürke. Szárnya rövid és kerekded. Színváltozatai közül legszebb a fehér, ennek tolla a tenyészidő alatt olyan fényes, mintha ezüst lenne, a fehér gyöngypettyek ekkor szinte ragyognak. A gyöngytyúkok törzsekben élnek, a kakashoz 4-5 tojó szokott csatlakozni. A törzs tagjai összetartanak, nem vegyülnek más törzsűek közé, a kakasok gyakran viaskodnak egymással. A gyöngytyúkok tartása-tenyésztése ott jövedelmező, ahol sok a bokor, cserje, illetve gyümölcsösben, leginkább ilyen helyeken találják meg rovartáplálékukat, amelynek keresésékor csapatokba verődnek össze, de a költés idejére párokra oszlanak, a talajon fészkelnek. A gyöngytyúk igénytelen baromfi, nem kívánja az ólat, legszívesebben fán alszik, csak az olvadó hólé és a nedvesség iránt érzékeny, ilyenkor ólban kell tartani. Zárt udvaron alig lehetett sikeresen tenyészteni. KULIFFAY-BENICZKY Irma ,A tollasok világa" című könyvében olvasható, hogy ha baromfiudvarban tartják a gyöngytyúkot, a kerítés legyen legalább 12-13 láb magas, mert különben kirepül. Ahol a szabad mozgás lehetséges volt számára — főként a tanyavilágban — eredménnyel tenyésztették. A tojó április második felében kezdi a tojásrakást, eleinte több napi kihagyással. Amint a lucerna, a rozs akkora, hogy a gyöngytyúkok búvóhelyet találnak benne, az udvarból lehetőleg kiszöknek, és a vetésben tojnak; zárt udvarban csakhamar felhagynak a tojásrakással. Minden törzsnek megvan a maga fészkelőhelye, amely mellett a tojás lerakásáig a kakas őrködik. A tenyésztőnek gyakran vesződséges a fészkelőhelyek megtalálása. A tojásrakás szeptember végéig tart. Az évi 100-130 tojás kicsiny, de viszonylag súlyos és lekerekítettebb, mint a többi tyúkféléké. Sárgásbarna színű héja vastag, a tojás sárgája nagy, fehérjéje sűrűbb, mint az egyéb tyúktojásé. A gyöngytyúk tojása nem apad, nem romlik hamar, s nem volt kereskedelmi cikk. A gyöngytyúk rendszerint nem kotlik és nem megbízható csibenevelő, tojásait többnyire közönséges tyúkkal vagy pulykával keltették ki, tyúk alá 21-25, pulyka alá 31-35 tojást tettek. A keltetés rendszerint 26 napig tart. Amint a csibék a tojás héját felpattantották, gyorsan kibújnak belőle. Első eledelük a keményre főtt, felaprított tojás búzadarával vagy finomra reszelt szárított kenyérhéjjal keverve, néhány nap múlva kukoricadara, köles, túró és zöld vagdalék (saláta, csalán, gyenge lucerna) keveréke. A gyöngytyúkcsibék gyorsan fejlődnek és tollasodnak. A tyúk vagy pulyka kotlóhoz ragaszkodnak, még 3-4 hónapos korukban sem tágítanak mellőle. Fejükön a szarusisak 5-6 hetes korukra nő ki. Valamennyi baromfi között a gyöngyös az első az ébredésben és utolsó a lenyugvásban. A legszorgalmasabb rovar- és gyommagirtó baromfi, a táplálékkeresés közben nagy területet bebarangol, a mezőgazdaságnak nagy hasznot hajt. Amilyen érzékenyek a fiatal gyöngytyúkok, olyan egészségesek, edzettek felnőtt korukban. Éjjelre felgallyaznak a szérű eperfáira, és ha a hideg időjárás ólba kényszeríti őket, ott is a legmagasabb ülőhelyeket választják. A fertőző baromfibetegségekkel szemben sokkal ellenállóbbak, mint a többi háziszárnyas. Gyöngytyúkon állítólag még nem észleltek tuberkulózist és baromfitífuszt, nem szokta őket ellepni az óvantag és a tyúktetű, közöttük nem lehet meszeslábut látni.

13