Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez

vődött be első osztályba". (Szeged város Tanácsának jelentése a Helytartótanács 7077/1836. sz. rendeletére. 1838. jan. 24. — M. Mg. M. III. 8015. lelt. sz. — Szeged város ajándéka 1901.) Az Iparegyesület igazgató választmányának vizsgálódása szerint 1837-ben Hoffmannék csak ott fizettek tetemesebb mennyiségű első osztályú gubóárat, ahol konkurencia volt a felvásárlásban. (Pl. Eszéken, Apatinban, Fehértemplomban, Karánsebesen és Pancsován.) In: Hetilap, 1846.208. p. 98

FENTI. 1930.29. p. 99 1 pit (pengőforint) = 60 krajcár; 1 pft = 2,5 vft (váltóforint). 1 °°FÉNYES E. 1843. Miért emelkedett...? 101

FENTI. 1930. 32.p. 102

FÉNYES E. 1843. Miért emelkedett...? 103

NYÁRÁDIG. 1962. 141., 150. p. 1 ^

4

OL. P. 1073.23. csomó 64. tétel: 1847. évi tárgyalások az „Óbudai Selyemház" Iparegyesület által tervezett felállításáról, a gömbölyítő épületének megvásárlásáról. ^ Az 1844. augusztus 25-én lezajlott díjkiosztáson 9 arany, 29 ezüst-, 41 bronzérem, 47 oklevél és 33 méltányló elismerés jutalmazta a kiemelkedőket. NYÁRÁDIG. 1962. 162. p.; FENT 1.1930. 36-37. p.; KOSSUTH L. 1843.22-25. p. szerint —A nyers, nem sodrott (unfilirt) selyemnél a finomságot aszerint számítják, hogy hány gubó szálát egyesítik a gombolyításnál. A sodrott selyem (filirte Seide) finomságát denier-ben mérik. Ekkor a 40 denieres volt a legdurvább és a 12 denieres a legfinomabb. — Denier (röv. den) régi súlymérték kb. 0,05 g. Eredetileg kb. 450 m fonal 0,05 g-okban kifezett súlya volt. (Műszaki lexikon. 1984.) 106

Az 1885. évi Budapesti (Mudrony) 1885: II. rész. Kiállítók IV. csop. 367. tétel. I ^^GELLÉRIM. 1885. 126. p. — E kiállításra csak azok „lőnek meghíva, kik az utolsó egy év, azaz a védegyleti mozgalom keletkezte... óta léptének műiparunk újabb tényezői közé". A későbbi kiállításokon nem szerepeltek: Bauch Ferenc selyemtakács Pesten; Seyffert Máté selyemtakács Pozsonyban: Wagner Károly gyámok Pesten; Weinlich Ferenc gyámok Pozsonyban. Duránszky pozsonyi selyemgyáros azért szerepelhetett, mert ekkor bővítette ki üzemét selyemkclmék készítésére is, Valero pedig „tetemesen megnagyobbítva üzletét" egészen új termékskálát tudott bemutatni. (In: Hetilap 1845, 1117-1118. hasáb.) i ok SZAKÁCS M. 1958. ló.p. 109

MÉREI Gy. 1980.401 -402. p. II °GELLÉRI M. 1885. 1 16-118. p. Ili "TJO. 122.p. I 12

TÁRGYJEGYZÉK az 1846. 41. p. 113SZAKÁCS M. 1958. 20. p. — A kiállított tárgyak közül napjainkig fennmaradt egy-két darab: — V. Ferdinánd fehér atlaszselyemre készült mellképe Bíborczf alvy Székely Lajos ezüstmetszete alapján (BTM., Iparművészeti Múz. — 2 variáns); — Selyemkép Klauzál Gáborról; — a BTM tulajdonában két ruha maradt fenn: egy barnás színárnyalatú mintás és egy világosszürke moiré. Néhányat őriz az Iparművészeti Múzeum is. 114 Zeleméren a tenyésztést a Bauvais-féle rendszer alkalmazásával végezték, a motollálást pedig a „bécsi Quala gépeivel". Ezek egy részét az általuk kidolgozott „nőtelen" gombolyításra áhítottakat. Ennek lényege, hogy nem két szál sodródik egymásba, hanem egy szál sodorja magát. Előnye, hogy a „legselejtesebb gubókat sem kivéve, sokkal tisztább, kóctól mentebb selymet lehet előállítani". 1846-ban az olaszországi selyem cérnázásánál 4-5% volt a hulladék, a zeleméri motollálási modor mellett 1 -2%. (OL. P. 1073.23. cs. 64. tétel: Gönczi és Karap levele az Iparegyesülethez. 1847. jan. 16-17.) II CSERNYÁNSZKY M. 1941.207. p. 116 1847-ben Török János az MGE titkára, Csanády Ferencnek (az Iparegyesület jegyzőjének)küldte meg „illetékességből" a Helytartótanács selyemtenyésztési vonatkozású iratkötegét. 111. a grazi stájerországi mezőgazdák közgyűlésére is az Iparegyesülettől kért bemutatandó mintadarabokat. 1847 áprilisától az Iparegyesület kebelén belül Selyemügyi Bizottmány alakult és tartott kb. kéthetenként ülést. (OL. P. 1073.23. cs. 63-64. t.)