Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez
A selyemtenyésztés és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Végül nem hagyhatjuk említetlenül azt a tényt, hogy az 1897. szeptember 12-én megnyíló M. Kir. Mezőgazdasági Múzeum osztályai között az egyik legnagyobb alapterületű a selyemhernyó-tenyésztést bemutató teremegyüttes volt. A kiállítást BEZERÉDJ Pál, az állattenyésztési ág országos hatáskörű miniszteri meghatalmazottja rendezte. Több tueatnyi sajátkezű levele, melyet a múzeum adattára őriz, szoros kapesolattartásról tanúskodik. Különösen SAÁROSSY-KAPELLER Ferenc igazgatóval került baráti viszonyba, akivel a selyemlenyésztésen kívüli egyetlen szenvedélyét, a vadászatot űzte a gemenci Dunaerdőben. A múzeumi kiállítások felújítása után, 1907-ben, később 1934-ben is, a látogatók nagy gyűjteményt ismerhettek meg. A selyemtenyésztési terem — melyet a tanulmány végén képek szemléltetnek — a múzeum egyik leglátványosabb kiállítása volt (lásd 41-42. képeket!). E történeti jelentőségű gyűjtemény nagy része áldozatául esett a háborús pusztításnak. 1953-ban állandó kiállításként a méhészettel együtt még szerepelt a selyemhernyó-tenyésztés is. Az 1960as években az anyag zömét selejtezték és elajándékozták. így napjainkban csupán könyvtári és adattári dokumentumok, továbbá a fényképtárban található felvételek őrzik e nagy múltú ágazat történetét. A selyemtenyésztés tárgyi gyűjteményét a múzeum most induló gyarapítással törekszik megalapozni. Összegezés A magyar manufaktúraipar születésekor, a vas-, üveg-, bőr-, papír- és élelmiszeripar mellett a textilipar szakemberei is bábáskodtak. Ha ezek, a 18. század elején és második felében induló vállalkozások a 19. századra — a kortárs közgazdászok által „gyarmatinak" 1 19 minősített HABSBURG gazdaságpolitika következtében — kevés kivétellel cl is sorvadtak, a selyemipar területén a VALERO család 1776-ban alapított „gyára" mégis bírta a versenyt több mint egy emberöltőn át. Az iparág jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy nyugaton csaknem száz. évvel korábban „a fonóipari találmányok hatására a selyemfilatórium lett a gyárépület példaképe", s í^ 0 a/ akkor korszerű épületszerkezetre sokáig ez szolgált mintaként a többi ágban is. A 18. században meghatározóvá váló HABSBURG merkantilizmus, majd a század harmadik haramdától jelentkező fiziokrata elvek (és az osztrák, cseh burzsoázia befolyása) az örökös tartományok iparának fejlesztését részesítették előnyben. Magyar vonatkozásban csak olyan iparágak létesítését tűrték, melyek az elsődlegesen szorgalmazott nyersanyagtermeléshez kapcsolódtak. Ilyenek voltak a kincstári birtokokon induló mezőgazdasági kísérletek (festőnövények, gyapot, kender) termését félkészáruvá feldolgozó műhelyek. Ide sorolható a selyemtenyésztés és -fonás is, melynek meghonosítása — korábbi nyugat-európai mintára — e térségben is az uralkodók kiemelt támogatását élvezte. A nemzeti ipar megteremtésére való törekvés, a nyugati tanulmányutak tapasztalatai (angol textilipar, francia selyem), a divat (ókori ruhákat utánzó empire, majd biedermeier) diktálta kereslet, a gazdaságpolitika által már korábban nyitva hagyott műkö-
