Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

CSOMA ZSIGMOND: A kóser bor Magyarországon (A kóserezési jog mint adóforrás és a zsidó hitközségek gazdasági önállóságának alapja)

bor készítés engedélyét is korlátozták a kóser bor címén történt visszaélések, a törvény előírásainak kijátszása miatt. Az aszúszemek védelme érdekében megtiltották aszúszőlőből kóser bor készítését, csak a közönséges borokat kósereztethették, illetve csak ilyen bort készíthettek. 1800-ban, a 28142. sz. királyi parancs már a Tokaj-Hegyalján szőlővel rendelkező zsidóknak megengedte, hogy a borukhoz egy-eg^y puttony aszúszemet vehettek, de ezt csakis a maguk számára kóseroztathatták meg. Az aszúszemek iránti igény ezért nagy volt. A bodrogkeresztúri zsidókat is azzal vádolták meg, hogy a kóser boraikat nem aszúszőlőből, hanem mazsola, töppesztett szőlőből készítik.

14 Az aszúszőlő ilyen jellegű hamisítása, illetve a nem aszúsodó évjáratokban aszúbogyók mesterséges pótlása nem zsidó hamisítási eljárás volt, hanem egész Tokaj-Hegyalján ismert gyakorlat, mint arról NAGYVATHY János több helyen is beszámolt.

15 Azért, hogy kóser borok helyett jó minőségű szamorodnit (aszúszemekkel együtt szüretelt szőlő bora) vagy aszúborokat kóser borként nehogy kiszállítsanak, a szepesi kamara bevezettette, hogy minden zsidó kereskedő köteles a kóser borként fuvarozott és kiszállításra engedélyt kapott borát megkóstolni. Aki nem kóser bort szállított úgymond, az úgysem tudja megkóstolni borát. A kóser bor készítése A pápai uradalom prefektusa 1793 őszén panaszkodva írta jelentését gr. ESZTERHAZY Károlynak, aki ekkor egri püspök is volt, hogy a pangó, rossz évben csak kóserbor-kereskedők járják a szőlőhegyeket. „...a'Balaton mellett mindenek panaszkodnak: Hogy Kevés Borok fog lenni, az igaz, magam is tapasztaltam: hogy csak a' hegyek a'llyában lesz bővebb a' szüret, a' hegyek oldalaiban, s Tetején igen Kevés a' Szöllö fürt, az is többnyire róhat az allyával együtt, még nem igen láttam Bor vevőket odale; mégis ött forinton adgyák akóját, nevezetessen, pedig Rohonczy Pál veszprémi Püspökség Prefektussá ött forinton adta el a' Badacsonyi Termését a' Zsidokk Kaser Bornak."

17 A zsidó kereskedők az egész termést még tőkén vásárolták fel, majd saját maguk dolgoztatták ki. Az 1609-es kassai, korábban már említett adat nagyon szépen adta meg a kimunkálás, a kóser bor készítésének menetét, vagyis a zsidók szőlőszüretét, a kitaposást és a must hordóba töltését. NAGYVATHY János, aki a hegyaljai borkészítést jól ismerte, apró adattal gazdagítja a kóser borok készítésének titkát, mikor arról ír, hogy a taposással és a gondos szüreteléssel kevesebb sav oldódott ki a kóser boroknál: „Még az ollyan Bor is jobb és fejérebb a' melly a' Kádakra töretlen töltött gerizdekből minden moszolás nélkül tsak megnyomtatva szivárog. Miért? mert a' csutkának fojtós levével nintsen elegyedve, és megfestve. A' Sidók Kóserje ezért jobb."

18 A taposással ugyanis nem tudták a bogyóhéjat, a magot, fürtkocsányt olyan erővel préselni, mint a szőlőprés használatánál, így a különböző sav, csersavanyagot nem oldhatták ki belőlük.