Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Talajművelési módok és rendszerek fejlődése az aszály elleni védekezésben Magyarországon
1919-ben GYÁRFÁS József ismertetett a Köztelekben egy különleges szárazgazdálkodási rendszert, a Jean-féle eke nélküli talajművelő eljárást. JEAN ezt már 10 év óta eredményesen használta Dél-Franciaországban, a Carcassonetől 6 km-re levő Bru nevű birtokán, meszes középkötött vályogtalajon. Eljárásának lényegét az jelentette, hogy JEAN nem használt ekét, hanem az általa szerkesztett rugós porhanyítóval művelte nyáron az őszi gabonával bevetendő területet. Ennek a kultivátornak 13 foga volt, amelyek hármasával vagy négyesével több mozgatható keretre voltak egymástól 13 cm távolságra erősítve. A fogak kicserélhetők voltak, a művelés kezdetén — aratás után —, amíg a talaj kemény volt hegyesek, később szélesebb lúdtalpakkal lehetett a fogakat kicserélni. Az. aratás és vetés közötti 3,5 hónap alatt 10-14 naponta (összesen 7-10 alkalommal) fokozatosan, egyre mélyebben porhanyította a talajt, míg vetésig el nem érte a 20 cm-es mélységet. A szélsőséges körülmények között végzett egyoldalú gazdálkodás (szinte csak kalászost termelt) hazai alkalmazása több tényező miatt sem lett volna lehetséges. A gyomok elleni védekezés, a nagyobb tarlómaradványok aláforgatása, a szalmásabb istállótrágya aláhozatala, de legfőképpen az őszi mélyművelés nem nélkülözheti az ekét — írja GYÁRFÁS. 72 A forgatás nélküli talajművelésnek ott van létjogosultsága, ahol (vagy amikor) a forgatásos művelés több hátránnyal jár mint előnnyel, pl.: az alföldi szikes talajokon, tarlóhántásnál és kötött talajok mélyművelésénél előnyösebb a rugós (vagy merev) kultivátor használata mint az ekéé. JEAN eredményeit műtrágya nélkül, ill. kevés istállótrágyával érte el. Talajának termőképességét azzal magyarázta, hogy a fenti talajművelés nagymértékben kedvez, a talajbaktériumoknak és a talaj beéredettség létrejöttének. A talajbaktériumok és a talajban élő egyéb alsórendű élőlények jelentőségének felismerése és a szántással elkövetett hibák (volt ahol rendszeresen 40 cm-nél is mélyebben szántottak^ vezettek — GYÁRFÁS kifejezésével élve — az „ekeellenes mozgalomhoz". A FRANCÉ által "edaphon" gyűjtőnéven összefoglalt élőlények szerepének túlbecsülése, ill. félreértelmezése indított egyes, főként gyakorlati gazdákat a forgatásos művelés teljes elvetésére. Hasonló módon, mint ahogy a henger esetében, itt sem az. eke volt a „hibás", hanem az indokolatlanul vagy rosszul végzett munka. Az egyetlen sikeresen alkalmazott eke nélküli, Jean-féle talajművelési rendszer csak az ottani (brui), szélsőséges körülmények között eredményes, ezért általánosításra nem alkalmas. A 20-as évek közepére a kezdeti lelkesedésen túl, már gyakorlati ismeretek birtokában, lehetővé vált a szárazgazdálkodás gépeinek és a talajművelési rendszerek reális megítélése. Nagy szerepe volt ebben GYÁRFÁS Józsefnek, aki publikációiban és az 1922-ben kiadott (majd 1925-ben második kiadást is megért) „Sikeres gazdálkodás szárazságban" című könyvében értékelte a hazai gyakorlatban is alkalmazható elemeket, és amelyben azt írja: „nem recepteket kap itt a gazda a kezébe, hanem hall elveket, amelyek szerint ő neki magának kell a viszonyai között leghelyesebb száraz-gazdálkodási rendszert kidolgoznia."
